Nem tudom szeretni az apámat. Rossz ember vagyok? Kell/ tudok változtatni ezen?

Sosem éreztem azt hogy én és apum kapcsolata valaha is olyan lett volna mint amilyennek az ember lánya azt elvárhatja. Régebben mikor kicsi voltam, akkor emlékszek rá, hogy foglalkozott velem, de aztán ahogy kezdtem felnőni ez elmúlt. Egyre kevesebbet beszélgettünk (mondjuk sokat igazán sose beszéltünk), egyre inkább elhidegültünk, aminek az oka főként az is, hogy egyre többet kezdett anyummal, bátyámmal, nővéremmel és velem is veszekedni és nem egyszer fajult odáig a vita, hogy elég rendesen kezet emelt valamelyikünkre és általánosságban csak megalázó, bunkó módon tudott megszólítani minket, meg alapjáraton szar embernek tartott mindannyiunkat és ennek hangot is adott amikor csak tehette. De ez már évekkel ezelőtt történt. Már egy ideje elcsendesültek a dolgok, mivel bátyám és nővérem elköltöztek itthonról, és anyummal meg már csak alig alig beszélget. Én és ő pedig csak éldegélünk egymás mellet, keveset, vagy szinte semennyit nem beszélgetünk csak köszönés szinten. Volt már, hogy sütött róla az, hogy magányos, ezért megsajnáltam és arra gondoltam, hogy végül is nem iszákos, nem nőzik, van munkája, a történteken, hogy régebben hibázott megpróbáltam szemet hunyni és leültem vele egy asztalhoz vacsorázni, a szándékkal, hogy majd most beszélgetünk, de rá kellett jönnöm, hogy igazából rohadtul nem érdekli, hogy mi van velem. Akármit is meséltem magamról, hogy mi történt velem a minap... akármit is kérdeztem tőle mindenre csak a nagy érdektelenség volt a válasz. Én naív idióta többször is bepróbálkoztam ezzel, mert gondoltam, csak épp rossz passzban volt vagy ilyesmi, viszont egy idő után besokalltam, úgy voltam vele, akkor leszarom, szóval újabb egymás mellett éldegélés következett. Mostanában viszont azt veszem észre, mintha megpróbálna közeledni a maga módján és ettől őszintén szólva a hideg futkos a hátamon. Újabban a legváratlanabb pillanatokban bizseréli meg a fejem búbját, mint valami kisgyereknek, ami vicces, mivel most leszek 20 nemsokára, vagy odajön hozzám és megölel, hozzátéve, hogy szeressük már egymást. Persze beszélgetni még most sem tud velem, továbbra sem érdeklődik h mi van velem. Ráadásul mostanában, van egy olyan sejtésem mintha lenne egy kisebb hajlama a depresszióra. Nem akarom diagnosztizálni, mert nem sok közöm van a pszichológiához,de munka után amint beesik az ajtón, mást nem csinál, csak ledöglik a kanapéra és a tv-ben bámulja az idiótábbnál idiótább műsorokat addig amíg el nem alszik, aztán felkel és reggel dolgozni indul. Ezen kívül általában maximum csak vacsorázni szokott, néha egy egy szóban anyumnak is kifejti a "szeressük már egymást" témát, vagy hogy mennyire bunkók a munkatársai . Barátai nem nagyon vannak de nem igazán érdekli, általában az emberekről rossz véleménnyel van, hobbija nincs.Az igazat megmondva én eljutottam arra a pontra, hogy nem gyűllök, mivel köze van hozzá, hogy egyáltalán vagyok, emellett nem tehetem meg, hogy utáljam, mivel egyetemre járok, ahová már csak fizetősre vettek fel és fizeti a tandíjamat anyummal, de ezt leszámítva nem tudom szeretni. Teljesen közömbös a számomra, vagy haragszok rá amiért van pofája felszólítania minket, hogy szeressük már egymást. Nem tudom, hogy meg tudom e sajnálni még valaha. Mihamarabb szeretnék elköltözni itthonról, csak sajnos az 1. évben nem tudom a munkát összeegyeztetni a tanulással, reménykedek benne, hogy jövőre már könnyebb lesz és akkor keresek valami jó kis diákmunkás és albérletbe költözök, viszont az addig itthon töltött időmet jelentősen megkönnyítené, ha nem éreznék utálatot az apám iránt, vagy csak nem irritálna. Másik problémám az volna, hogy képtelen vagyok kialakítani normális kapcsolatot egy fiúval. Egyszerűen képtelen vagyok belemenni egy kapcsolatba. Lett volna lehetőségem rá, de egyszerűen valami miatt mégsem sikerül.Lehetséges, hogy az előbb leírtak az okai, vagy jobban teszem ha inkább magamban keresem a hibát, vagy csak egyszerűen fiatal vagyok még? Elnézést kérek, azért hogy egy terjedelmes regényt írtam, de jól esett már így egyben kiírnom magamból és előre is köszönöm annak aki hajlandó végigolvasni és valami értelmes, hasznos válasszal segíteni.