Mit nem lehet ezen érteni? Hogyan magyarázzuk el, hogy ne legyen sértődés?

Mit nem lehet ezen érteni? Ugyanezt megkérdezhetném tőletek. "Mit nem lehet ezen érteni?" .

Nagyon egyszerű a képlet.

Az anyós jelölt egyértelműen érezte, a határozatlanságotokat ezért kezdett egyre nyomulni.Ha a pároddal egyértelműen eldöntöttétek, hogy NEM, akkor most fel sem merült volna ez a kérdés.

Értem én , hogy "eldöntöttétek" hogy "nem". Viszont ez nem volt igazi NEM .A bizonyíték erre , hogy belementetek a "kedvezzünk neki"-be.

Majd "elszállt az agyad , aztán nem mondtál semmit". No hát ezzel is tetted alá a lovat.

Nem szimpi ez a nyomulás nekem sem , de mégis azt kell mondanom,hogy egyértelműen saját magatoknak okoztátok ezt a helyzetet. Itt nem az anyós jelölt a fő "hiba".Ha most ezek után teljesen lemondanátok a "papi cécót", valószínű, hogy nagyobb lenne a sértődés.Ha rögtön az elején tartottátok volna magatokat a NEM hez akkor azt mondanám, hogy cseppet sem okolhatnátok magatokat a "sértettségéért" . Így viszont már Ti is belekevertetek.

Ebben az esetben én azt tenném, hogy ragaszkodnék az első "kedvezményhez" , de ne tovább. Tehát ha lerendezi , hogy kijön a helyszínre a papszi , akkor oké, de nincs templom , meg utaztatás.

# 9

Részben egyetértek veled , hogy nagyon sokszor a nem megfelelő kommunikációból adódik a balhé.

Azért ez nem mindig annyira nyilvánvaló. Ha egy kicsit mélyebbre megyünk kiderülhet , hogy sokszor a nem megfelelő kommunikáció pusztán csak egy eszköz , és nem maga a probléma igazi oka.

Megfigyeltem,hogy sokszor szándékosan , vagy akár öntudatlanul is úgy kommunikálunk, hogy az „félreérthető” legyen. Ezt akkor csináljuk, ha nem merjük vállalni a felelőséget a döntéseinkért, ha megakarunk úszni dolgokat, és ilyenkor pl. utólag hivatkozhatunk arra, hogy „én teljesen másképp értettem bocsi”.

A jelen esetben én nem a „nem megfelelő kommunikációt”látom a fő problémának. Szerintem a fő probléma a fiatalok elbizonytalanodása, illetve a bizonyos mértékű „megfelelés ”. A „saját akarat”, és a „megfelelés” létre hozta a belső súrlódást, vívódást.

Ők maguk „eldöntötték”, hogy nem akarnak „papot”, viszont amikor az „anyós jelölt” felvetette hogy ő szeretne „papi szertartást” , akkor kedvezni akartak neki „mert amúgy jó fej”.Aztán az anyós jelölt „vérszemet kapott”, mert látta, hogy a fiatalok már nem ragaszkodnak az eredeti elképzelésükhöz. A fiatal hölgy ezután „berágott”,(mert továbbra sem akarta ott legbelül a szertartást) de azt sem akarta , hogy megsértse az anyós jelöltet, viszont a „kezdeti engedménynél” már nem akart több engedményt. Abban a helyzetben viszont az anyós jelölt „erősebb pozícióban” érezhette magát és ezzel élt is. A fiatal hölgy valójában önmagával került „konfliktusba”, pillanatnyi pozíciója gyengült hirtelen nem tudott dönteni, nem tudott kiállni önmagáért, „önmagukért” . No persze itt lehetne tovább taglalni, a fiatal ember szerepét is.

Amúgy a kommunikációra visszatérve először eléggé egyértelmű volt a fiatalok „engedménye”. tehát szerintem ezt jól lekommunikálták. Majd az anyós jelölt látta hogy lehet itt többet is kihozni , jött a nyomulás. Ha a fiatalok ennél a pontnál felvállalták volna az esetleges konfliktust, „ a másik „sértődöttségét” , akkor egyszerűen azt mondták volna , hogy NEM ,és NEM . Ennyi az engedmény ,de NEM több! A következő hivatkozásuk persze már félreértelmezhető volt, de hát ezt valahol már szerintem ők is tudták,hogy nem az volt a fő probléma.

Amúgy amit a fiatalok mondtak , hogy „nem akarjuk utaztatni a násznépet” én ezen azt értettem , hogy nem akarják kitenni a násznépet a még nagyobb hercehurcának. Természetesen ezt lehet úgy is érteni, hogy a fiatalok nem akartak bajlódni az utaztatás szervezésével, (az anyós jelölt így érthette) Ez valóban félreérthető, de szerintem itt most nem ennek volt a központi szerepe.

A megfelelő kommunikációt továbbra is rendkívül fontosnak tartom ezzel teljes mértékben egyetértek Veled A "probléma" fő okát én most egy kicsit máshová helyeztem.

Azt tapasztalom, hogy ha teljes magabiztossággal tudjuk, hogy adott esetben mit akarunk, és ha ragaszkodunk is a megvalósításhoz, akkor a kommunikációnk a külvilág felé sokkal egyértelműbb , tisztább , érthetőbb lesz.Ez jön magától. Ilyen esetben ha észlelnénk is valamilyen félreértést a másik emberben többnyire úgy sem hagynánk tisztázatlanul a dolgokat.

"Szerintem a fő probléma a fiatalok elbizonytalanodása, illetve a bizonyos mértékű „megfelelés ”. A „saját akarat”, és a „megfelelés” létre hozta a belső súrlódást, vívódást."

Hogyne, ez is benne van a pakliban.

Nalunk is volt olyan keres az egyik szülö reszeröl, amire erösen rancoltuk a homlokunkat, es beletelt egy kis idöbe, ameddig megertette, hogy nem ugy lesz, pedig nagyon jo a kapcsolatunk vele. Nem bunkonak kell lenni, hanem hatarozottnak, es nem gyüjtögetni a feszültseget, hanem mar az elejen megmondani, ha kell, akkor elmondani meg egyszer-ketszer (többször nem), es akkor nem lesz az, hogy hirtelen kiakadtok, es összevesztek vele.

Mi is kedvesek voltunk, de hatarozottak, es olyan lett az esküvönk, amilyennek mi szerettük volna, es volt is csodalkozas, hogy milyen szep volt, mennyire szivesen emlekszik vissza ra, es mennyire tetszett neki a mi megoldasunk.

Ha akartok gyereket, akkor sem art elöre tisztazni, hogy ha nemet mondtok, akkor az nemet jelent.

Álljatok ki magatokért, egyszer engedsz és a fejedre nő!

Minek bonyolítani? Főleg, ha nem gyakoroljátok..