Barátnőm viselkedése úgy érzem, nem normális a meleg barátjával szemben. Ti megbíznátok benne?

Isten ments, hogy még gyanakvóbbá tegyelek... de itt vagyok én rossz példának. Régen, volt egy pasim, neki egy biszex bátyja, és a báty melegnek hitt pasija (ő maga is melegnek hitte magát, nem színlelt), és mi mind egy baráti körbe tartoztunk. A pasimmal jól megvoltunk, de nem volt meg valahogy a szikra.. nem volt semmi előzetes tapasztalatom mit kéne éreznem, elvoltunk, azt hittem ennyi elég. A bátyja egy igazi szívtipró, de míg azt nem mondta "okés" vagyok ("befogadott a bandába") még ránézni sem mertem, meg hát 7 év volt köztünk, meg a pasim bátyja volt, értitek... Aztán haverok lettünk, de elég laza szinten, nem találkozgattam vele külön, vagy ilyesmi, hacsak véletlen nem, mert az öccse nem volt otthon, mikor kerestem. Hol csajozott, hol pasizott, aztán jött neki a nagy ő férfiban, és dúlt köztük a szerelem. A pasija elég félénk srác volt az elején, főleg lányokkal, de aztán poénból összezártak vele, és kiderült, hogy nagyon jófej, és később nagyon jó barátok lettünk, és a pasim bátyjával is szorosabb lett a barátságom, bár kicsit még mindig tartottam tőle tudat alatt, mert úgy láttam, mintha tetszenék neki, a pasija ide vagy oda. Az pedig milyen már... De ezek után már előfordult, hogy a pasim nélkül találkoztam velük, de csak mint barátok, hiszen melegek és egymással jártak, meg egyébként is volt a bandában több heteró srác, és mind csak haver, nem hajtottunk rá egymásra, szóval miért ne? Főleg, hogy a báty pasijával nagyon egy volt a hullámhossz, lelki társamra találtam benne. Tán még az is előfordult, hogy áradoztam róla a pasimnak. Persze tetszett is, sőt tetszettek mindketten, de amit nem lehet, azt nem lehet, és kész. Néha csak elmosolyodtam, mikor ölelték, nézték, vagy csókolták egymást, hogy milyen szépek együtt, máskor meg elkapott tőlük a bizsergés... de azt hittem én buta, csak a csóktól, nem tőlük. Megj. az egyikük, a báty totál férfias, a másik pedig szintén nem volt, és nem lányos, csak nagyon érzelmes, érzékeny.

Aztán jött egy házibuli, és a feje tetejére állt minden. A pasim lerészegedett, hányt, majd a sarokban bealudt, hárman cipeltük az ágyába. Mi csak enyhén spiccesek voltunk, de ez elég is volt ahhoz, hogy a báty rámhajtson, a pasija meg bevallja, hogy ő esküszik rá, hogy míg meg nem ismert engem, azt hitte meleg, de már tudja, hogy biszexuális, mert vonzódik hozzám, felébresztettem benne a vágyat, amit más lánynak még nem sikerült. Én pedig ott álltam bambán, gátlások nélkül, és szembesültem vele, hogy tabuk ide vagy oda, én szeretem őket. Ők is engem, és egymást. És egymáséi lettünk azon az éjjel, mi hárman, a pasimmal meg másnap szakítottam.

De nem ijesztgetni akarlak, minimális az esélye, hogy ez veletek is megessen. Csak légy résen. Beszélj a lánnyal, és külön a meleg baráttal is, hívd/hívasd meg, és majd kiderül mi a szitu. Lehet, hogy tényleg csak barátok, lehet viszonzatlan szerelem (tudatos, vagy tudattalan), vagy valami több.. de ezt mi nem tudhatjuk. Viszont, ha szó nélkül lelép órákra, meg áradozik, akkor nem alaptalan a féltékenységed, és a gyanúd, és mégis mi az, hogy téged állít be hülyének, adjon normális magyarázatot. Ha terel, akkor valami nagyon nem stimmel.

Hogy mi lett a sztori vége? Pár hónapig együtt jártunk hármasban, ami nagyon furcsa, de nagyon jó is volt. Aztán az exem bátyja meghalt egy külföldi úton motorbalesetben, elütötte egy kamion, Isten nyugosztalja. A másik sráccal szétmentünk a gyász miatt. Folyton sírtunk, ha csak egymásra néztünk, könnyeztünk, ha megöleltük vagy megcsókoltuk egymást. Hónapok, sőt évek múlva, mikor megkeresett, már mással jártam, akivel a mai napig együtt vagyok. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk. Ő viszont többet akart egy idő után. Meg is csókolt, de ismét elfogott minket a sírás, én pedig megmondtam, hogy ez így nem mehet. Kapott egy külföldi állásajánlatot, amit elfogadott, és azóta is ott dolgozik. Mikor a mostani párom eljegyzett, öngyilkosságot kísérelt meg (korábban ő is megkért, de őt elutasítottam) :( Szerencsére túlélte, de nagyon megviselte szegényt. Az anyja azóta is szid, ha meglát, hogy én voltam a fia egyetlen esélye a "normális" életre (azóta ismét fiúkkal kezdett viszonyt), és miattam menekült külföldre. Mit mondjak, igaza van, de hiába tettük túl magunkat a másik srác halálán, ha meglátjuk egymást felidéződik minden, és szinte érzem, hogy tátong a szívemben az űr. Hogy egy másik példával szemléltessem, majdnem olyan, mint mikor egy házasság megy tönkre amiatt, mert meghal a közös gyerek. Azóta az új párommal született egy gyermekünk, de mikor külföldről hazalátogat, mindig ír, vagy üzen, hogy találkozzunk, egyszóval végül jóban maradtunk. Mégiscsak a lelki társam, és legjobb barátom volt, ez nem múlik el csak úgy, de több már soha nem lesz a kapcsolatunk.

Szóval így végződik a történetünk. Kérdező, bocs az offért.