Miért van az, hogy mostanában mindenki kis esküvőt akar, és ha lehet, akár farmerben is,2 tanúval, stb, amikor kislányként mindannyian nagy esküvőről és gyönyörű habos menyasszonyi ruháról álmodtunk?

Szió!

Mi 10 kerek éve vagyunk együtt a párommal. Vidéken élünk, így rengeteg lagzit láttunk már, éppen ezért nem szeretnénk nagy esküvőt. Kicsit, de szépet!

Gondolj bele,az a rengeteg ember, akiknek a felét, jó ha ismered, a kötelező jópofi, kifizetni olyan embereknek az ebédjét, vacsoráját, italát akiket nem is ismersz.Persze lehet, hogy másképp látnám, ha mindezt nem kettőnknek kéne kifizetni. Azt a pénzt, amibe egy ilyen esküvő kerül egy gyönyörű egzotikus utazásra szeretnénk inkább költeni, de azt is elfogadom, ha valakinek egy óriási lagzi az álma.

Mi a férjemmel (22 éve vagyunk házasaok) egyáltalán nem akartunk nagy esküvöt, hanem csak kettesben. Ennek több oka volt. Elöször is, egyikünk se szeret bulizni, annak idején a tánciskola kész szenvedés volt, mert ugyan tudok táncolni, de kimondottan utálok, a férjemet meg még a táncikskolába se lehetett elvinni, annyira irtózott az ötlettöl. Még soha nem voltunk táncolni, szórakozóhelyre se szeretünk menni, étteremben is voltunk vagy 10-szer, de lehet hogy kevesebbszer. Nekünk egy mérsékelten nagy lakodalom is csak kényszer és kellemetlenség lett volna.

A másik ok, hogy mivel komolyan gondoltuk a házasságok, ezért úgy éreztük, hogy ez kettönk ügye, minek kellene egy rakás kivülállót odacsöditeni ehhez a lépéshez. A házasságu évfordulókat is kettesben ünnepeljük, nem a család többi tagjával és föleg enm idegenekkel cagy távolabbi rokonokkal.

Ennek ellenére - vagyis éppen ezért - a mai napig szeretjük egymást, nem tudnánk amásik nélkül élni, pedig olyan munkánk van, hogy minden nap reggelröl estig együtt dolgozunk, utánna a szabadidönket is közösen töltjük el, nem kényszerböl, hanem mert a másikkal együtt érezzük csak jól magunkat.

Attól, hogy valaki nem a klissék szerint csinál sok mindent, még nem biztos, hogy az nem jó úgy.

1. kevés a pénz

2. kevés az igazi barát meg a kedves rokon

Én 24 éves vagyok,és soha nem vágytam nagy esküvőre!Az én álmom: Fehérhomokos tengerpart, közvetlenül a parton, naplemente, fehér kis ruha a páromon és rajtam is. Rajtunk kívül max a szülők és testvérek. (kb.10 ember)

Ha ez nem teljesül,akkor is kis esküvő (20-30ember), egy szép nászúttal. Szerencsére nincs nagy rokonságom nekem se és a páromnak se. Akiket életetmber 2-3szor látok azzal úgy se tudok mit beszélni, olyanok nekem mint egy idegenek.

Szerintem nem csak az anyagiak számítanak, nem hiszem, hogy a felhajtás miatt lenne jobb egy esküvő.

Mindenkinek igaza van...26 éves vagyok, 2 éve menyasszony. Párom is, és természetesen én is úgy gondoljuk, és reméljük, hogy ez lesz az első és utolsó esküvőnk, akkor az legyen tökéletes...csakhogy ez soha nem fog összejönni.

Több variáció is felmerült..

1. Polgári esküvő mindenkivel....majd egy kis családi ebéd..majd egy 2-3 napos belföldi "nászút"

Szüleim lehurrogták, mondván, minek jöjjön el az a sok rokon és barát, minek utazzon annyit, ha az egésznek 15 perc alatt vége..aztán mehetnek is haza.....(templomit nem akarok..)

továbbá az sem tetszett nekik, hogy csak egy ebédről lenne szó,mert akkor nem lehet mulatni, táncolni..és amúgy sincsenek jóban a párom szüleivel, minek üljenek végig kínosan vigyorogva egy kaját...

Majd belekötöttek abba, hogy ha meghívom a kedvenc unokahúgom, akkor illene ott lennie a többi unokatesómnak is, mert abból sértődés van.....(persze előre leszögezték, hogy anyagilag csak nagyon kis mértékben tudnak minket támogatni)Ez volt eddig az ÉN családom.

Párom családja: Szülők elváltak...egymás látványát sem bírják..a fiúkra nagy ívben sz.rnak, a páromat sem ők nevelték (születésnapjára még egy nyamvadt SMS-t sem küldött az anyja). Finoman érdekldőtünk náluk az ügyben, de nem nagyon érdekli őket a dolog..nem jönnének el

A barátnőm teljesen besértődött, hogy nem őt kérném fel tanúnak, hanem egy másik barátnőmet, a keresztfiaim anyját, akinek 2 éve én voltam a tanúja..és pelenkás korunk óta barátnők vagyunk...

tehát ezzel a verzióval így állunk...

2.lehetőség...párommal elutazunk 2-3 napra belföldre "welneselni", és titokban egybekelünk...bár valószínű, ezzel sok mindenkit megbántanánk....és bár nagyon romantikus lenne, szororú lennék, hogy a boldogságomat nem oszthatom meg a hozzám közel állókkal..

Én soha nem akartam nagy esküvőt, nem akartam ruhát se, semmit se. Nem vagyok egy romantikus alkat, nem szeretek a középpontban sem lenni. Viszont az esküvőt fontosnak tartom! Ha két ember szereti egymást, igenis házasodjanak össze!

Nekünk is úgy volt, hogy 2 tanús farmeros esküvőnk lesz, de aztán a férjem meggondolta magát, hogy ő lagzit szeretne. Így belebújtam a királylány ruhába, én voltam a középpontban, és végül is jó is volt. Mivel szeretem a férjemet, ezt megtettem érte. Nem bántam meg, jó buli volt. De nekem jó lett volna az is, ha nincs buli.

Nem ezen múlik egy házasság.