Tényleg szörnyű lenne a viselkedésem?

Párom egyik rokonának lesz az esküvője, ahova hivatalosak vagyunk a párom egész családjával. Viszont én nem igazán ismerem párom rokonát, az igazat megvallva talán eddig kétszer beszéltem vele pár szót, szóval nekem idegen, és a párom sem tartja vele a kapcsolatot évek óta, bár közelebbi rokona.

A gond ott kezdődik, hogy a párom szülei közel 40 km-re laknak az esküvő helyszínétől, részben ezért a házasulandók ki akarnak bérelni nekünk egy szobát, hogy maradjunk ott másnapig. Én viszont nem szeretnék emiatt idegen helyen aludni, mivel tőlünk csak 15km az esküvő helyszíne, elvállaltam, hogy hazavezetek, kértem a páromat, hogy ne maradjunk ott, de ő ki sem hagyja szólni. Ezenkívül nem hiszem, hogy délután 3-tól tovább bírnám éjszaka, mint 2-3, de a párom erre is kiakadt, mikor mondtam, hogy én nem akarok reggelig maradni, főleg hogy még azt sem tudom, hogy dolgozom (vendéglátás, most kezdtem, szóval szabim sincs). Szerinte bunkó vagyok és inkább el se menjek, ha nem maradok hajnalig és nem alszok ott. Az is gondja, hogy ha vezetek, akkor hogy fogok alkoholt inni, de engem ez sem érdekel, nem vagyok alkoholizálós típus, lehet amúgy sem innék. A sokadik gondja meg az, hogy mondtam neki, hogy ne várja, hogy én mulatósra fogok hujjongatva ugrálni, nem szeretem sem a mulatós zenét, sem az ilyen hagyományos lagzikat, elmegyek, mert nem akarok rosszban lenni emiatt senkivel, de én ezt csak egy "pofavizitnek" érzem, amit a párom kedvéért csinálok végig. De nem fogok olyanokat csinálni, amit nem akarok, pl. nem fogok menyasszonyi csokorért sem beállni a sorba, hogy elkapjam, meg ilyenek. Odamegyek valami illő ruhában, sok boldogságot kívánok, elmegyek a vacsorára, ott beszélgetek, de semmi több, és amikor úgy érzem, fáradt vagyok, hazajövök. Szerintetek tényleg szörnyű vagyok és inkább el se menjek?