Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párommal eljegyeztük egymást, és kitűztük az esküvő időpontját, de leendő anyósom (és apósom) mindent megtesznnek, hogy ne házasodjunk. Ti hogy reagálnátok?
Még mindketten egyetemisták vagyunk, de mellette dolgozunk, együtt élünk már több mint 1 éve, a szülőktől nem kapunk (anyagi) támogatást. Húsvétkor volt az eljegyzés, de már régebb óta beszéltünk róla, mindketten úgy gondoljuk, hogy fontos az esküvő, a páromnak különösen, mert így nevelték a szülei. De itt a gond: a szülők szerint elsietjük a dolgot (2 éve vagyunk együtt). Nagyon meg akarják akadályozni az esküvőt, holott állítólag velem nincs bajuk, csak a fiukat érzik még túl gyereknek egy ilyen lépéshez. (Azt mondták, legkorábban 5-7 év múlva házasodhatunk szerintük.) Ezért aztán érzelmi zsarolásba kezdtek (hogy nem jönnek el az esküvőre, hanem végigsírják majd a napot, hogy a nagyszülők nekik panaszkodnak a telefonba, hogy mi milyen hibásan döntöttünk, meg hogy biztos terhes vagyok, és kényszerítem a párom az esküvőre - nem vagyok terhes, még egy jó darabig nem tervezünk babát - ). Ez a páromat nagyon megviseli, és nem tudja, hogy mit tegyen, visszamondjuk-e az esküvőt, de közben már sok előkészületet tettünk, meg mindenkit meghívtunk (az én rokonaimnak nincs semmi bajuk azzal, hogy össze szeretnénk házasodni).
Ti mit reagálnátok a én helyemben, és mit mondanátok a vőlegényemnek? (23f és 21l)
Akkor ne házasodjatok össze.... Ezt a szenvedést. Ezt nektek kell eldöntenetek.
Én például soha nem fogok bele fektetni semennyi pénzt házasságba, még gyűrűt se akarok. Minek? Lehet 2 hónap múlva szétmennénk, vagy 5-10-25 év múlva, akkor csak felesleges pénz kidobás volt az egész. Az életemben vannak fontosabb dolgok is minthogy karika gyűrűre költsek....
23/N
És meddig akartok megfelelni anyuciéknak? Felnőttek vagytok vagy gyerekek? Csak mert ez utóbbi esetben tudnak ténylegesen beleszólni a szülők az életetekbe. Nem tűnik fel, hogy érzelmileg zsarolnak titeket? Ez azért elég gusztustalan húzás egy szülő részéről... A párod meg jó lenne ha a sarkára állna és helyretenné a szülőket, ha igazán szeret téged, akkor nem fog hezitálni, csak mert a kedves mama szerint korai még az esküvő. A ti életetek, éljétek már ti.
Azért az nem kicsit megalázó, hogy szerintük te terhes vagy és te kényszeríted (!!!) a párodat az esküvőre. Na én itt már helyre tettem volna a népet, hogy azért fogják vissza magukat. Lehet, hogy anyós pajti ilyen eszközzel fogta meg apukát, hogy elvegye, de hát nem mindenkinek kell ilyen "módszerekhez" folyamodni ;-)
23-N !
Kívánom, hogy megtaláld azt az embert, aki mellett ételmét látod majd a karikagyűrűnek, akár az esküvőnek (csinadrattával vagy anélkül).
Én megtaláltam ezt az embert és a karikagyűrűt azért viselem, mert hiszem, hogy összetartozunk és abban is hiszek, hogy ezt 5-10-50 év múlva is így gondolom majd. Egyetlen ember van, akivel vállaltam a jegyességet és nem vállalnám mással újból, mert ez számomra csak egyszer van az életben. És mi lesz, ha nem így lesz 15-20 év múlva? Ez akkor is egy yönyörű időszak lesz az életemből és mindig úgy gondolok majd rá.
Úgyhogy szerintem igenis kell tudni bízni az összetartozásban és nem mindig az elválás lehetőségeit kell firtatni, mert az boldogtalanná tesz...
ON
Kedves Kérdező!
Talán azért ellenzik a párod szülei, mert valóban fitalok vagytok még. Főleg Te, és még nem is vagytok régen együtt. Mi lenne, ha egy évig mondjuk jegyben járnátok és ha még utána is úgy gondoljátok, akkor összeházasodnátok, mondjuk egy év múlva?
Mi alig egy évvel vagyunk idősebbek a párodnál, de 7 éve vagyunk együtt és még így is csak jövőben lesz az esküvőnk (a párom akkor fejezi be az egyetemet, 6 éves). Nem érzem, hogy bármiről is lemaradtunk volna, együtt is élünk, eljegyzésünk is volt...
19-20 évesen apum is majdhogynem szemberöhögött, amikor a házasságról beszéltem....(ami persze nem esett jól, de gondolom, akkor még túl fiatalnak látott hozzá) Így majdnem 25 leszek, amikor házasodunk (a párom 25) és senkinek nem volt egy rossz szava sem...
Üljetek le, beszéljétek át a szülőkkel. Nem jó egy házasságot nagy ellentétekkel kezdeni...
Már fizettetek le előleget, már megvan a konkrét időpont? Mert akkor inkább a gondolathoz szoktatnám a családot...
Én is 7 éve vagyok együtt párommal, van egy közös gyermekünk és inkább a karika gyűrű árát a fiamra költöm, minthogy magamra, a hitemre.... És így 7 év elteltével se gondoljuk, h házasságra pénzt költsünk.
23/N
A viselkedésük minősíthetetlen. A fiuk megtalálta élete szerelmét, azaz téged, ezenkívül tanul és dolgozik, és nem velük él, tehát szorgalmas és felelősségteljes, képes felelősséget vállalni.. Inkább örülni, segíteni, támogatni kellene!
Ma a legtöbb helyen az a probléma, hogy 30-35 éves korra se bírnak leválni a szüleikről a fiatalok, nem bírnak felnőni, csak bulizni és egyik kapcsolat után a másikba menekülni úgy, hogy közben a szülők tartják el őket, mert az egyetemen nagy divat megbukni és halasztani és ritka, aki éretten látja a dolgokat.
Ti felnőttek vagytok és ezt vállajátok. Beszéljetek velük, aztán a többi az ő döntésük, mármint az, hogy ott lesznek-e. Ha szeretik a fiukat, igen, ha a saját önfejűségük többet jelent, akkor nem. Én az ő helyükben tartanék attól, hogy a beleszólásom, a beleugatásom a gyermekem boldogtalanságához vezet majd. A szomszédom hasonlóan beleszólt a lánya esküvőjébe, aki végül nem is ment férjhez. Azóta se. Most 43 éves. Ez öröm lenne nekik?
Ti felnőttesen viselkedtek, a párod szülei pedig gyerekesen..
Megmondanám, hogy nem kötelező eljönni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!