Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párommal eljegyeztük egymást, és kitűztük az esküvő időpontját, de leendő anyósom (és apósom) mindent megtesznnek, hogy ne házasodjunk. Ti hogy reagálnátok?
Még mindketten egyetemisták vagyunk, de mellette dolgozunk, együtt élünk már több mint 1 éve, a szülőktől nem kapunk (anyagi) támogatást. Húsvétkor volt az eljegyzés, de már régebb óta beszéltünk róla, mindketten úgy gondoljuk, hogy fontos az esküvő, a páromnak különösen, mert így nevelték a szülei. De itt a gond: a szülők szerint elsietjük a dolgot (2 éve vagyunk együtt). Nagyon meg akarják akadályozni az esküvőt, holott állítólag velem nincs bajuk, csak a fiukat érzik még túl gyereknek egy ilyen lépéshez. (Azt mondták, legkorábban 5-7 év múlva házasodhatunk szerintük.) Ezért aztán érzelmi zsarolásba kezdtek (hogy nem jönnek el az esküvőre, hanem végigsírják majd a napot, hogy a nagyszülők nekik panaszkodnak a telefonba, hogy mi milyen hibásan döntöttünk, meg hogy biztos terhes vagyok, és kényszerítem a párom az esküvőre - nem vagyok terhes, még egy jó darabig nem tervezünk babát - ). Ez a páromat nagyon megviseli, és nem tudja, hogy mit tegyen, visszamondjuk-e az esküvőt, de közben már sok előkészületet tettünk, meg mindenkit meghívtunk (az én rokonaimnak nincs semmi bajuk azzal, hogy össze szeretnénk házasodni).
Ti mit reagálnátok a én helyemben, és mit mondanátok a vőlegényemnek? (23f és 21l)
Ti tudjátok, mennyire vagytok egymásban biztosak. És ha már nem otthon éltek, nem kaptok szülői támogatást, minden anyagit magatoknak álltok, akkor végképp nem kellene beleszólniuk, felnőttek vagytok végülis.
Amúgy pedig más szempontból tényleg ésszerűbb várni azzal az esküvővel, tehát valószínűleg belőlük is a tapasztalat beszél és nem meggátolni akarják azt az esküvőt.
Én a helyedben amíg nem akarok még gyereket, addig várnék. Ha el van döntve, hogy jöhet a gyerek, akkor viszont ideje a házasságnak.
A manapság ilyen fiatalon kötött házasságok nagy része válással végződik, vagy egyéb tragédiával...
Amíg nem vagytok összeházasodva, könnyebben váltok és választotok mást veszekedés nélkül.
Házasságból már általában mindkét fél sérülve jön ki, mert nem úgy képzelték, de nem jutnak dűlőre.
Még az elkövetkezendő években nagyon sokat fogtok változni fejlődni szellemileg, értékrendileg, és nem biztos, hogy azonos irányba haladtok majd.
Én életem legjobb döntésének tartom, hogy még huszon éves koromban szakítottam azzal, akivel 7 évig együtt voltam. Eleinte jó volt, a kisebb problémáinkat a másikkal jól kezeltük, de ő is, én is úgy alakultunk, hogy mást tartottunk értéknek x év múlva, és nagyon sok mindenen összevesztünk, nem lehetett szimplán alkalmazkodni és elfogadni, ahogy azt egy házasságban viszont illik! Rájöttünk, hogy hiába a kezdet, már akkor is nagyon mások voltunk, de utána főleg.
Ha szeretitek egymást, és jól kijöttök, így marad, akkor azon nem változtat, hogy most vagy akkor házasodtok. Legalább lesz x év után egy nagy esemény, amivel feldobjátok az unalmas hétköznapokat!
Manapság pedig egyáltalán nem ciki vagy bűn házasság nélkül együtt lenni.
Nem, anyagilg mi álljuk az esküvőt. Egyrészt nem lesz óriási buli (nem is szeretem a túl nagy tömeget, se a figyelem középpontjába nem kívánok kerülni), másrészt tudjuk, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér.
(Ráadásul tudom hogy a nászajándékozósdi is egy érdekes kérdés lesz nálunk, mert mi nem szeretnénk elfogadni mást, csak esetleg valami személyes kis apróságot, de ezt is elég nehéz elmagyarázni néhány rokonnak a párom oldalán - de ez egy másik kérdés)
Nem mondhatom azt hogy felnőttek vagyunk. De eltartjuk magunkat, spórolunk, gondolunk a jövőnkre, és a felmerülő problémákat értelmesen kezeljük. Ráadásul sajnos mindkettőnk gyerekkorát kisebb-nagyobb tragédiák övezik, úghogy láttunk már pár dolgot az élet viharosabb oldaláról is, sajnos.
Igaz, hogy a kapcsolatunk csak 2 éves, de több mint 6 éve jó barátok vagyunk, ismerjük egymást.
Fiatalok vagytok, még csak egyetemisták, és csak két éve vagytok együtt.
Ciki lesz majd azt hallgatni a szűlőktől, hogy ugye ők megmondták előre... És igazuk lesz.
4-es vagyok. Szerintem egyetértünk. :)
Én is 4 évvel a kapcsolatunk kezdete előtt ismertem a Páromat. Ha ismeri előtte is az ember a másikat, még könnyebb, mert nagyjából lehet sejteni, mire vállalkozik az ember. Nagyjából. :D Mert a zsákból persze bármikor kibújhatnak nem várt szögek.
Még annyi, hogy ha visszagondolok, hogy hogyan gondolkodtam 21 évesen, sok minden változott... de ha maradéktalanul tudtok egy irányba fejlődni, akkor hajrá. Olvastam nemrég egy idézetet, valami iylesmi volt: a sírig tartó szerelem abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy sírig fog tartani.
;)
Jó de mégis mikorra tűztétek ki azt az esküvőt?
Az eljegyzés pont az ilyen esetekre való... Most már úgy érzitek egymást választjátok véglegesen, de még fiatalok vagytok, még tanultok, stb. Rögtön esküvő még nem kell, hisz gyereket is későbbre terveztek, az egymáshoz tartozást addig is jelezhetitek a rokonoknak az eljegyzéssel és eljegyzési gyűrűvel. Az esküvő meg kitűzhető 5 év múlvára is...
Kivéve ha valóban nem vagy terhes, mert akkor rohanás az anyakönyvvezetőhöz!
érdekes
amikor mindenki egy pár ellen van, pont hogy az összetartás, összefogás szokott erősödni köztük.
senki nem tudja őket befolyásolni,minél több ellenük a támadás
*szóval nincs helye a kérdésben sejlő félelemnek
lásd Rómeó és Júlia
ha nem tiltották volna őket egymástól nem is lett volna olyan romantikus
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!