Egész életemben így lesz? Sosem lesz jogom beleszólni semmibe? Hogy oldjuk ezt meg?

Én a helyedben biztos, hogy megmondanám a kedves vőlegénynek, hogy vagy leállítja az anyukáját, vagy nem lesz esküvő.

Az a baj, hogy szerintem te hiába szólsz neki, nem fogja érdekelni, mit mondasz, hiszen nem nagy veszteség neki, ha téged "elveszít". A fiának kellene vele beszélnie, mert annak már lenne súlya is... Persze, ha anyuci kicsi fia, akkor nem fogja megtenni, viszont akkor a későbbiekben se fog soha melléd állni az anyjával szemben. Ebben az esetben jobb, ha inkább mielőbb menekülsz! Ilyen emberhez nem szabad hozzámenni, mert csak megkeserítik az életedet!

Aposom is masmilyen eskuvot kepzelt nekunk, az otleteit meghallgattuk, a jokat elfogadtuk, a tobbinel en hatarozottan megmondtam a velemenyem. Mi kis eskuvot akartunk, o nagyobbat szeretett volna, lagzisan. Penzben is besegitett, es mondta, hogy o erre tette felre. En megmondtam neki, hogy nyugodtan koltse masra, ahol jobb helyen van. Itt meg mindig nem ertette teljesen, igy konnyedebb hangnemben megmondtam, hogy neki is volt eskuvoje, ez pedig most a mienk, mi pedig egymas miatt csinaljuk, nem masok miatt, es egymasra akarunk figyelni. Nem volt persze jo erzes ezt igy egyenesen megmondani, de muszaj volt, mert ha csak hummogunk, meg celozgatunk, akkor nem ertik. Igy sem erti teljesen, hiszen neki az eskuvo, az nagy lagzis eskuvo, draga ruhaval. Az en ruhamtol sem voltak elragadtatva fenykep alapjan. Egy A-vonalu ruha, de pici a szoknyaja, minimalis a diszitese, es 30ert vettem ujonnan egy notol, aki Szentpetervarrol hozza be a ruhakat. Nyilvan mas, mint egy draga szalonos ruha, de nekem nagyon tetszik.

Aposom egyebkent azota elfogadta a dontesunket, ami nagyon jol esett, es hagyja, hogy az eskuvo olyan legyen, amilyennek mi szeretnenk. Ehhez viszont neked is ki kell nyitni a szadat, es aztan tartani magad a velemenyedhez. Mi lesz kesobb, ha gyereketek lesz, es leendo anyosod akkor is rossz idoszakban lesz, es jon, hogy lefoglalja magat valamivel? Ki kell jelolni a hatarokat. Jo lenne, ha ebbe be tudmad vonni a volegenyed is, hiszen a kettotok eskuvoje, de lehet, higy egyedul kell kiallnod par dologert. Az en ferjem nem szeret aposommal vitatkozni, es nem mindig volt hatarozott, de ezt meg is ertem. En viszont kicsit makacsabb vagyok:) Meg lehet ezeket avdolgokat kedvesen is mondani - minel elobb, annal jobb. Ez a ti eskuvokot. Ki lehet egyezni anyossal, hogy ha kered, akkor segitsen, hiszen lehetnek jo otletei. De ha felsz kiallni magadert, kesobb sem lesz jobb, hacsak nem koltoztok messzire toluk.

ez van, ha te sem vagy felnőtt, meg kedves párod sem, és anyuka fütyül, ti pattogtok

meg is érdemlitek

van szátok? van. akkor nyissátok ki! az más, hogy a anyuci pici fia nem akar veszekedni, akkor jó lesz a házassáhg. anyuka a nászútra vett már szexi fehérneműt neked? meg kaptál póz tippeket?

amit én tennék: anyuka csiti van, mert összeházasodunk 2 tanúval és majd utólag tudni fog róla!

párod meg... hát te tudod

Én azonnal leülnék a párommal megbeszélni, hogy Ő hogyan látja. Amennyiben 100%ig anyját támogatja, szerintem ott lenne vége a kapcsolatunknak. Nem azt mondom, hogy vesszen össze az anyjával, de a határokat szabja meg, szóljon, mert téged kb. le se szrnak.

Anyós elvált, és? Ettől még nagyon nincs joga ilyen szinten beleugatni a TI esküvőtökbe. Ha a párod pedig ráhagyja, hááát... onnantól kezdve esélyed sem lesz bármire anyóssal szemben. Amúgy kedves barátod van, hogy anyukát védi.

A barátom simán szembeszállt az anyjával értem (ne tukmáljon), de olyan hévvel, hogy még én szóltam rá aztán finoman, hogy beszéljen tiszteletteljesebben az anyjával :)

Bizony jól érzed, ha most hagyod, akkor ez így is fog maradni örökre. Sajnos nekem is ilyen az anyósom, azt is megmondja majd, hogy mikor meg hogyan tedd tisztába a gyerekedet, de csak azért, mert a legjobbat akarja neked. meg mert egy határozatlan gyerek vagy a szemében és egy gyerekre mégse fogja majd az unokáját bízni... :D kis túlzással, de nagyjából erre számíthatsz.

Esküvőd meg egyszer lesz neked is a életben, ahogy neki is egyszer volt, bármennyire is akarja újraélni most, nem teheti. Ülj le vele, ha tényleg jó a kapcsolatod, köszönd meg, hogy ennyit segít (nagyon fontos, hogy tényleg köszönd meg, mert tényleg jót akar), és mondd el neki, hogy te ezt nem egészen így képzelted. Mondd el, hogy szeretnél te mindenkinek megfelelni, de hát az lehetetlen, és mivel egy ilyen nap jut neked is az életben, ezért akkor már a saját elképzeléseidnek fogsz megfelelni, persze igyekszel azért kompromisszumokat kötni addig, amíg neked is tetszenek az ötleteik.

Amúgy hol van ilyenkor a vőlegényed? Ő milyet szeretne? Először kettőtöknek kell ezt megbeszélni.

Sok boldogságot!