Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A vőlegényetek mennyire vette ki a részét az esküvő szervezéséből?
Röviden: az enyém semennyire, és nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire normális.
Hosszabban: utólag úgy érzem, lehet, hogy csak azért jegyzett el, mert eléggé forszíroztam, hogy szerintem az a dolgok rendje, hogy ha már együtt élünk, és jól megvagyunk, szeretjük egymást, akkor igenis össze kellene házasodnunk. Nem gondolom, hogy kierőszakoltam volna az eljegyzést, mert végül is meglepetés volt, ő szervezte meg a szüleim segítségével a szülinapomra, és akkor még tök lelkesnek tűnt. Aztán mikor kiörömködtük magunkat, szép sorjában felmerültek a kérdések: mikor szeretnénk, hol, mekkorát, legyen-e egyházi, stb. És ezek a kérdések már fél éve megválaszolatlanul állnak. Még a dátumot sem lehetett kitűzni. Egyszerűen nem hajlandó beszélni róla. Pedig tudja, hogy én nem nagyon akarom húzni-halasztani a dolgot, ha már volt eljegyzés, akkor egy-másfél éven belül legyen esküvő, különben minek. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a páromat, és ha egyáltalán nem akarna elvenni, akkor is vele szeretném leélni az életemet. És ezt számára is világossá tettem. Csak ez a bohóckodás nem tetszik, most akkor vagy csináljuk normálisan, vagy sehogy. Mert szerintem az nem normális, hogy próbálom felhozni a témát, most ráérünk, üljünk le beszélgetni, de ő neeem, most fáradt, még dolgoznia kell, fáj a feje, stb. stb. És már tök kellemetlen az ismerősök előtt is, hogy kérdezik, mikor lesz esküvő, és most mit mondjak... hogy nem tudom, mert a vőlegényem nem hajlandó beszélni róla? Már próbáltam vele e-mailben is megbeszélni, de azzal sem jutottunk sokkal előrébb. :D A legutóbb addig rágtam a fülét, hogy megígérte, hogy ha jó idő lesz, elmegyünk helyszíneket nézni. De könyörgöm, hogy nézzünk helyszínt, ha azt sem tudjuk, mekkorát és mikor szeretnénk? Egyébként tudom, hogy ő is szeret, ezzel nincs baj, nincsenek kapcsolati problémáink, sőt, például pont tegnap mondott egy ilyet, hogy "most már nem is tudnám soha többet mással elképzelni az életem". Na de akkor most mi van??? Minek jegyzett el, ha nem akar esküvőt???
(Ezt természetesen már tőle is megkérdeztem, de mindig kitérő választ ad, hogy hát ő persze, hogy akar, csak őt stresszeli ez a téma, és hát egyébként sincs ideje ezzel foglalkozni - ez nem igaz.)
Köszi, ha végigolvastad, jó volt kiírni magamból. :)
Bármi ötlet?
Nem pontoztam le senkit. :) Köszi a válaszokat! :)
De igen, beszéltünk róla a kapcsolat elején, hogy ki mit szeretne, szóval mióta ismer, tudja, hogy házasság-párti vagyok. És elméletben ő is az, ettől még furcsább az egész.
Az tuti, hogy nem akar bulizni, pont ezért már egy csomó alternatívát felvázoltam neki, de nem akar vagy nem tud dönteni/ részt venni a döntésben.
A külvilág véleményét meg azért nem egyszerű figyelmen kívül hagyni, mert egyrészt falun élünk, másrészt mindketten tanárok vagyunk egy közeli városban, így duplán zárt közösség.
De én már igazából azt se bánnám, ha azt mondaná, nem vesz el, éljünk így, mert ő fontosabb, mint az elveim (na, ez most lehet cikin hangzott), csak jutnánk egyről a kettőre.
válasza: válasza: válasza:Mi most szervezzük az esküvőnket.
Rövid történetünk: 8 éve vagyunk együtt, 3 éve együtt is élünk, két éve megkérte a kezem(kicsit noszogatásra, de saját akaratból) Tavaly nyárra terveztük az esküvőt, áprilisra a hivatalos eljegyzést. Nagyon passzívan állt tavaly az esküvőhöz, (mint ahogy leírtad a vőlegényed), végül kibukott belőle, hogy ő nem szeretné még azon a nyáron. Kicsit össze dőlt bennem a világ, de nem hisztiztem, nem adtam ultimátumot, de természetesen nagyon szomorú voltam, és ez látszott is rajtam, de elfogadtam a véleményét. Az eljegyzés azért megvolt(teljesen rábíztam a döntést, hogy legyen-e vagy ne, annyit kértem, hogy határozottan válasszon igen és nem között, tehát nem hagytam, hogy elodázza a dolgot). Vártam sokáig, több mint fél évet, mire újra felhoztam a témát. Elmagyaráztam neki, hogy én miért szeretném, hogy nekem fontos, de biztosítottam arról, hogy az esküvőtől nem változik meg szinte semmi köztünk. Kértem, ha már van valami határozott véleménye, akkor azt közölje, és újra hallgattam a témáról, nem nyaggattam, csak vártam.
Év elején maga hozta fel a témát, hogy akkor idén nyáron meg kellene tartani. Nem mutattam kitörő örömet, kicsit tartottam az újabb csalódástól. Hosszasan elbeszélgettünk a dologról, kértem, hogy csak akkor álljunk neki, ha most valóban szeretné, ne legyen az, ami előző évben.
Most valóban szeretné: együtt mentünk esküvőkiállításokra, érdeklődő, vannak ötletei(néhány meg is valósítható). Minden szolgáltatót együtt választottunk ki(persze előtte én megszűrtem kicsit őket, mert ő hamar belefásult volna).
Nem azt mondom, hogy olyan aprólékosan, mindenre kiterjedően tervez és szervez: fogalma sincs, milyen virág lesz, nem érdekli sem a székszoknya, sem a gyűrűpárna, de a fontos és komoly döntéseket együtt hozzuk. Ő választotta a dátumot, az éttermet, összeállította a menüt. A fontos dolgokat, szolgáltatókat mind lefoglaltuk, mindenkit meghívtunk személyesen, bejelentkeztünk, ahova bekellett, és augusztusban lesz az esküvőnk:)
Azt tanácsolom(mert nekem bejött), hogy legyél türelmes, megértő, de határozott(ne engedd, hogy elmenjen a dolgok mellett, hozzon döntést). A kezdeti legfontosabb döntést hagyd hogy csak ő hozza meg, külső ráhatás nélkül. Ha megérett erre a döntésre, akkor nem lesz ilyen érdektelen.
válasza: válasza:Akkor mondd meg, hogy pl. nyári esküvő lesz, mert azt szeretnéd.
Erre kíváncsi vagyok mit lép. Ha neki mindegy, úgy lesz, ahogy te akarod, mert ugye akkor te szervezed meg. Ha esetleg pozitív vagy semleges a reakciója, nem tudom foglalhatsz-e időpontot egyedül, ha igen tedd meg. Onnantól csak szálljon be pénzzel, meg legyen ott, illetve max. az öltönyhöz/zakóhoz vagy ami lesz rajta, a lemérésre meg a próbára menjen el. Írja le kiket hív meg, vagy ha nem, előfordulhat, hogy néhány rokona, ismerőse kimarad, akiket nem annyira ismersz, de az már az ő hibája. Esetleg ha anyóssal apóssal jóban vagy, tőlük kérj segítséget, vagy ráhatásban vagy ötletelésben, és főleg a meghívottak terén.
válasza:22:21-es, sajnálom, ha ez neked úgy jött le, hogy a dicsekedésről szól. Mert nem, ez a közös életünkről szól.
Egyébként akkor nem éreztem ezt annyira erőltetésnek, és mondom, magától szervezte meg az eljegyzést. Sőt, mivel akkor az ő családja nem volt jelen, utána kérte, hogy szervezzünk velük is egy külön kis összejövetelt. Szóval akkor nem tűnt olyan vészesnek a helyzet, csak most utólag érzem úgy, hogy erőltetésnek vehette, mivel most meg tök kedvetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!