Csak én gondolok néhány dolgot túlzásnak?

Nekem nem tűnik túlzásnak pl. a galambröptetés, vagy a színharmónia. Viszont az már igen, ha a szalvéta papíe helyett selyem, ha külföldről kell virágot hozatni, mert itthon nyilván nincsen olyan, ami éppúgy megfelelő lehetne, ha a ruha 1 milla...stb. Szóval nem a szép a túlzás, hanem az alapanyagok túlzottan puccosak és drágák. De még erre is azt mondom, hogy rendben, ha a pár tényleg pénzes, inkább az zavaró, ha tudom, hogy a pár ezt tök nem engedheti meg és nem önazonos. Ismerek olyanokat, akiknél az lenne a fura, ha olcsó megoldásokban gondolkodnának. Nem tudom érdekes kérdés.

Viszont tény, hogy nyáron voltunk olyan esküvőkön, amiken nagyon tetszettek az olcsó és/de ötletes megoldások. Én jobban értékelem azokat mert tudom, nekem sem lenne pénzem a drága megoldásokra, így kvázi ötleteket is lehet meríteni. Ilyenek pl. hogy az egyik esküvőn nem használtak drága élő virágokat, csak szalagokat és lufikat, meg néhány díszítő gyöngyöt. Nagyon jól nézett ki és nem is hiányzott a virág, valamikor a csokordobásnál tűnt csak fel, hogy nincs virág.

És van olyan, hogy a lagzi után fizetik a felvett hitelt, csak azért mert olyat akartak, hogy a hatodik faluban is irigyeljeék.

De hát az egyik ember hűlyeségéből él meg sok más. (vagy gazdagszik meg sok más).

Kérdező, hasonlóan érzek én is a saját esküvőmmel kapcsolatban, máséval kapcsolatban viszont szerintem nagyon jó tud lenni egy nagy esküvő is, ha a pár valóban ezt szeretné, szóval ha telik rá, miért ne legyen minden olyan, amilyennek szeretnék?

Nekem akkor lenne bajom az egésszel, ha az én esküvőmet akarná valaki nagy lagzissá tenni, mert én egyszerűen ezt belül élem meg, ahogy a párom is, és nekünk fontos, hogy a mi esküvőnk nagyon visszafogott, egyszerű legyen, pedig telne nagy esküvőre is, ha arra vágynánk saját pénzből is, de apósom is szívesen kifizetné a nagy lagzit, sőt, még nászútra is el tudnánk menni mellette, csak mi másra akarjuk eltenni a pénzt (egy szép nászutunk viszont lesz).

Az eddigi kiadásaink nagy részét vagy anyu, vagy apósomék állták (a ruhám, öltöny, esküvő utáni ebéd), mégis egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy most valaki más pénzét költöm, és költhetnék rá többet is, lehetne nagyobb, sőt, nagyon nehezen fogadunk el mindent, mert a legtöbb dolgot fölöslegesnek tartjuk. Meg is mondtam, hogy inkább költsék el a pénzt másra.

Szóval a lényeg, hogy mindenki rendezzen olyan esküvőt, amilyet ő szeretne, persze konszenzussal a vőlegénnyel/menyasszonnyal, néha picit engedve a családnak. Mi pici esküvőt akartunk, ilyen is lesz:)

A rongyrázást én is feleslegesnek tartom. Az esetek többségében nem is azért csinálják úgy, mert nekik az tetszik, hanem azért, mert így lehet villogni a többiek előtt azzal, hogy némá', nekem erre is telik. Persze nyilván vannak kivételek.

A színben passzolás viszont az én szememben más. Én szeretem a szépet, az esztétikusat, és bizony az az esztétikus az esetek többségében, ami színben koordinálva van, passzol egymáshoz. Nem lesz nagy esküvőm, mert nincs rá pénz, és amúgy sem szeretem a tömeget, de ha picit nagyobb lakodalom lenne, és lenne külön dekoráció, virágdísz stb., akkor bizony nekem is az lenne az elsőrendű a személyes ízlésünk után, hogy színben, stílusban passzoljanak, és ha egy kicsit többet kell rá kiadni, mint a legolcsóbb vacakra, akkor megteszem. Voltam olyan ízléstelen esküvőn, ahol tényleg az volt a lényeg, hogy mindent a legolcsóbban szerváljanak be, és , nem az jött le ebből, hogy jaj, nekik a szerelem mennyivel fontosabb, mint a dizájn, hanem az hogy nincs ízlésük és mennyire nem figyeltek oda eléggé a szervezéskor / mennyire megpróbálták "ócsóból" megúszni az egészet. Ez nem csupán külsőség, hanem jóízlés.