Szeretném megtartani a nevem, de anyukám szerint emiatt megszólnának. Szerintetek?

"érjezett vagoyk, mégis megtartottam a lánynevemet, 2 gyerekem van, senki nem nézett lányanyának"

:-)))

Ez nem kis teljesítmény akkor. Ugyanis alapból lányanyának néznek ha olyanok a mutatóid ahogyan leírtad.

Egyébként nem értem miért jó ez a kavarodás?

Nem jobb ha valami tiszta?

Régen az volt a"né"aki férjnél volt. Az viselte a lányneve előtt az ura vezetéknevét aki elvált(pl:Kovácsné Kiss Mária),és az özvegyek a "né"elé bigyesztették, hogy "özv".

NEM VOLT ÍGY JOBB?

Tudni lehetett mindent, hogy mivan...

Ma meg az Isten se ismeri ki magát, hogy ki van férjnél ki nem...

Nem lehet tudni, hgy melyik csaj szabad préda:-)))

Anyukád is választhatta volna a Kovácsné Tóth Mária nevet.

Több mint 30 évvel ezelőtt mentem férjhez és én is ezt a verziót választottam. Sőt, volt olyan középiskolai tanárnőm, aki szintén így viselte a nevét, hogy Kovácsné Tóth Mária, pedig ő még 1972 előtt ment férjhez (1972-ben kezdte a középiskolát az unokatesóm és a tanárnő már akkor így viselte a nevét)

Manapság meg a kutya sem foglalkozik azzal, hogy ki hogy hordja a nevét.

Nem is beszélve arról, hogy az újszülöttek kb. fele házasságon kívül születik.

Mi egy 800 fős faluban lakunk, szintén kis falukkal a körzetben, de itt sem jellemző, hogy -nés változatban vegye fel a férj nevét a feleség. Vagy marad a lánykori nevén (ez a gyakoribb), vagy a férj vezetéknevét veszi fel a saját keresztnevével.

Senki nem szólja meg őket.

Azokat sem, akik "lány-anya"-ként szülnek.

Inkább elmúltak már "azok az idők", mint nem... Tehát ne aggódj, a legtöbb épeszű ember nem fog emiatt megvetni.

Max. megszólni fognak néhányan. Kik is ezek a "néhányan"?

-Pl. akinek olyan rossz tapasztalatai voltak régen, mint anyukádnak.

-Az anyukád korabéliek és nála idősebbek közül azok, akik amolyan vaskalaposok, és birka módjára követik az értelmetlen szokásokat.

-És a fiatalabbak (pl korosztályod) közül azok, akik nem nagyon gondolkodtak, egyből "nék" lettek, Kovács Istvánnék vagy jobb esetben Kovácsné Tóth Máriák, csak azért, mert a külvilágnak élnek, az a fontos számukra, hogy ki mit gondol róluk. Azt hiszik, hogy hű de milyen komolyak attól, hogy Kovácsnék, azt hiszik, hogy a nevük hallatán mindenki azt hiszi, hogy hű de milyen boldog családban élnek, de közben amíg kifelé páváskodnak, elfelejtenek a tisztelt férjük urukkal kedvesnek lenni, és házisárkányok lesznek, boldogtalanok, és már a férjük nevétől is vakaróznak. S csak irigykedve szólják le azokat a feleségeket, akik mertek önmaguk maradni, még a nevükben is.

Szóval nyugi, ne aggódj! Legjobb, ha te és a párod döntitek el, és nem hallgattok másra, és nevettek egyet más megvetésén, ha úgy alakul... ;-)

Szerintem:

1. Kissé régimódi a "-né" felvétele akármelyik változata, de semmi baj vele! Nem kizárt, hogy felvenném egy férfi nevét, de ha ezt tenném, akkor kicsit viccből tenném, szóval hogy sokat nevetnék én magamon ez esetben, és az biztos, hogy a jövőben az ismerősi körben tréfálkoznék az új nevemmel, vagy hagynám, hogy viccelődjenek velem.

(Nekem a "nék"-ről bevallom, hogy a házsártos nőszemélyek jutnak eszembe és nem a kis kedves vidám feleségek...)

2. Ha nem leszel "né", csak lecseréled az övére a vezetéknevedet, akkor a külvilágnak úgyanúgy maradsz, kivéve ismerősök. Szóval ha a rettegett megvetéstől tartasz, akkor az továbbra is változatlan lesz.

Én speciel nem vagyok jóban apámmal, ezért hajlanék egy effajta, kettő az egyben névváltoztatásra.

3. De legjobb ha megtartjuk a saját nevünket. Kevesebb a bonyodalom. A kapcsolat sikeressége pedig nem ezen fog múlni, hidd el!

+4. És még azért érdemes azt is nézni, hogy milyen nevünk van, és a férfinak mi a neve. Ha egy nő utálta a vezetéknevét, a párjáé meg nagyon tetszik neki, akkor miért ne éljen a lehetőséggel?!

+5. Még annyi, hogy amikor Tóth Máriából férje, Kovács Géza révén Kovács Mária lesz, akkor ELSŐ hallásra tisztára olyan, mintha testvérekről lenne szó... Már nem egyszer volt, hogy idegen társaságban bemutatkozáskor az ilyen nevű házaspárokat elsőre testvéreknek hittünk többen is... Aztán persze tisztáztuk, de elsőre azért az is fura...

Amíg nem voltam házas sem voltam szabad préda..

Ha szabad voltam akkor is tudtam jelezni, ha valakinek nem kívánatos a közeledése.

Aki tudja a nevem már, az tudja azt is hogy házas vagyok.

Ha pedig be kell mutatkoznom, akkor sosem teljes névvel teszem, attól még egyértelmű, hogy akarom hogy közeledjen valaki vagy sem

Szerintem ha valaki 2014-ben megszól azért, hogy nem vetted fel a házastársad vezetéknevét, egyszerűen hosszantartóan és jó harsányan röhögd pofán :)

Ekkora baromságot, komolyan.

Szerintem nem az alapján kell nevet választani, hogy anyukád mit mond, meg hogy a szomszéd Marinéni mit pletykál. Neked kell a neveddel élned, hát válassz olyat, amivel szívesen élnél a jövőben.

Egyébként anyukám a 80-as években is megtartotta a lánynevét, és azt mondta, igazi problémája soha nem volt belőle. A hivatalos papírokon a családi állapotánál feketén-fehéren ott áll, hogy házas, a rosszmájú szomszédokkal meg nem foglalkozott. Amiben egyébként szerintem igaza van: aki akar, úgyis talál rajtad valamit, amibe beleköthet. Ha nem a neved, akkor a túl piros rúzsod vagy hogy látta, hogy a boltban a drágábbik/olcsóbbik csokit veszed meg. Innentől ezt igazán felesleges figyelembe venni :)