Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek? Tanácstalan vagyok!
4 éve vagyok együtt a párommal. Még a kezdet kezdetén megbeszéltük, hogy nem akarok feleség lenni, és gyereket sem akarok soha. Még az összeköltözést is elhúztam alaposan, mert nagyon különböző körülmények között nőttünk fel, anyagi helyzetünk is nagyon eltérő. Tudtam, hogy konfliktus forrás lesz az, hogy én költekezem és nem érdekel a pénz, ő ennek szöges ellentéte. Megpróbáltam változni, sokszor nem veszek meg egy-két dolgot, amit egyébként szeretnék, így kevésbé érzi magát kellemetlenül, és nincs az az érzés, hogy én tartom el. Bár a valóság az, hogy tényleg én tartom el őt, nálam lakunk, ő egyáltalán nem fizet se a rezsibe, se a hétköznapi életünkbe, se a kajába, se semmibe. És azt sem várom el, hogy rám költse a fizetésének x részét, hiszen amit akarok, azt meg veszem magamnak.
Erre most előállt azzal, hogy házasodjunk már, mert én biztos, hogy nem szeretem, ha erre nem vagyok hajlandó. Vissza kérdeztem -barátnőim javaslatára-, hogy házassági szerződés aláírásával is el akarna-e venni. Erre is felháborodott, hogy ő soha nem kérte, hogy tartsam el, és költözzünk egy viskóba, vagy bárhova, ő akkor is el akar venni, és hogy nekem ez egy kibúvó, és nem szeretem, és folyamatosan lelkizik nekem.
Pedig szeretem. Talán az lenne a helyes lépés, ha követelném tőle, hogy mostantól mindent felezzünk? Így is lemondok rengeteg dologról, hogy az ő érzéseit ne sértsem meg. Mi a helyes megoldás? Vagy mit lehet tenni?
Nem vagytok osszeilloek.
Sem gondolkodasban, sem eletcelokban.
Erdemes tovabb huzni?
Ezeknek a tudatában egyáltalán miért voltál eddig is vele?
Valószínűleg jól érzi, hogy nem szereted, ezért próbálta meg valami nagyba vágni a fejszét, hogy végre kiderüljön.
Azt hiszem ő legalább annyira szenved ebben a helyzetben, mint te.
Mi értelme így?
Szerintem ebbe a kapcsolatba már eleve nem volt értelme belekezdeni, folytatni meg pláne nincs értelme.
Nem vagytok egy szinten sem egzisztenciában (ami nyilván sokakat nem zavar, de nálatok egyértelmű, hogy ez egy problémaforrás), nem vagytok egy szinten gondolkodásban sem, életcélokban sem.
Ezek a gondok mindig is meglesznek, ez mindig problémák forrása lesz. Érdemesebb egy olyan kapcsolatban lenni mindkettőtöknek, amiben közösek a célok, a gondolkodás, meg minden.
Házassági szerződés nélkül eszedbe ne jusson házasodni. Alakítsatok ki egy anyagilag független, csak érzelmileg összekötő kapcsolatot. Nehéz, de sokkal kevesebb konfliktussal jár utána.
Nem kell viskóba költöznöd, de minden rezsiköltséget felezzetek, mert ez így fair.
Gondold végig, hogy el akarod e életetek végéig tartani, vagy ösztönzöd arra, hogy ő is hajtson egy kicsit.
A saját megtakarításaidat saját számládon külön kezeld, nem kell az orra alá dörgölni sem, de tudnia sem kell róla.
Másik oldal : elég megalázó lehet, hogy nem kell másra a fizetése, csak mintegy zsebpénz, magára költheti. Ha meg nem érzi megalázónak,akkor a tiedre hajt.
Ha pedig nem akarsz férjhez menni, akkor ne engedd magad érzelmileg zsarolni. Ez nagyon csúnya dolog.
Az egész leírásodnak olyan színezete van, mintha arra hajtana a párod, hogy biztosítsa a jólétét melletted. Bár lehet, hogy fantáziálok.
Neked nincs ilyen érzésed?
Furcsa az egész. Szerintem itt alapjaiban vannak gondok. Teljesen más az életcélotok, az elképzeléseitek és még csak nem is szeretitek egymást egyformán.
Nincs ennek így értelme.
Elég érdekes olvasni a hozzászólásokat.
Megalázom azzal, ha azt kérem felezzünk mindent, mert túl nagy igényeim vannak. Megalázom azzal, ha nem kérek tőle felezést, mert zsebpénz marad neki. Nem szeretem, amiért lényegesen más a munkánk, és ő nem szeret mert olyan munkája van mint amilyen. És nem illünk össze azon az alapon, hogy többszörösét keresem annak amit ő, és merem is költeni azt amit kerestem?
Tegyem félre a megtakarításomat, sőt el se áruljam neki? Az nem hazugság?
Addig jól működött ez a dolog, amíg nem jött elő a házasság témával, és nem indított lelki hadjáratot, hogy minden mondatomat úgy akarja kiforgatni, mintha én akarnám őt bármiben is megalázni.
Miért vagyunk együtt 4 éve? Mert élvezem a társaságát, szeretem a szemeit, meg tud nevettetni, mellettem áll ha lelki problémám van, és jó az ágyban. Az elején közöltem, hogy nem akarok feleség lenni. Már gyerek korom óta gondolom így, és egyszerűen csak irtózom az esküvőtől. Ne kelljen már egy papír, egy buli ahhoz, hogy maradjunk őszinték egymáshoz. De most számára fontos lett. Számomra meg ugyanolyan fontos az, hogy ne legyen esküvő.
Ezért szakítani?
Őszintén olyan tippeket várok, hogy mivel lehetne ezt a helyzetet megoldani, ami persze nem a szakítás... Vagy csak ez az egy megoldás létezhet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!