Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lemondjam az esküvőt, amikor már a család nagy része tud róla?
A párom/vőlegényem nyáron kérte meg a kezem.
2 éve vagyunk együtt. Volt egy nagy hullámvölgy fél év után, hogy majdnem szakítottam, de meg tudtuk beszélni. Érzem, hogy nem vagyok úgy szerelmes, de eddig kisebb-nagyobb veszekedésekkel, de jól éreztem magam mellette. Átköltöztünk egy új albérletbe (munkaváltás miatt), és azóta gyakrabban vannak hullámvölgyek, valamiért elviselhetetlenebbnek tartom vele a mindennapokat. Sokszor felidegesít és hiába kérem valamire százszor, akkorsem csinálja úgy és akkor. Pl. a szennyest a szennyestartó elé dobja és nem bele a szennyesbe, kérem, hogy menjen fürödni, hogy nézhessünk filmet (mert mindig azt akar), kb. 1 óra neki, mire kimegy a fürdőbe.
Amikor hazajön vagy politikai videókat néz, cikkeket olvas vagy filmezni akar. Alig beszélget vagy foglalkozik velem. Persze napközben néha felhív, de az nem ugyanaz, mert munkahelyen vagyunk mindketten és azért vannak dolgok, amiket nem telefonba kellene megbeszélni.
Nem először fordult elő az sem, hogy próbáltam hozzáérni, közeledni, de ellököt magától... persze filmezés közbe is volt, de a filmet le lehetett volna állítani vagy visszatekerni... Amikor meg nem filmezés közbe értem hozzá és én kezdeményeztem, akkor meg az volt a baja, hogy ezt nem nekem kell... És akkor én kérdem: várjak, amíg neki kedve szottyan és majd kezdeményez???
Nem tudom, mit tegyek. Kötődök hozzá, de tudom, hogy nem igazi szerelem.
A család legtöbb tagja tudja, hogy lesz esküvő jövő májusba.
Az a pláne, hogy a velem egyidős unokatesómnak 1 hónapja volt az eljegyzése, a hetekben meg lesz az esküvője, állítólag azért, mert hitelt akarnak felvenni, gyakorlatilag meg valszeg azért, hogy ne maradjon le. És tök rosszul érezném magam, hogy én meg lemondom... :/ sőt szakítok.
Annyira szerettem volna már férjhez menni és családot, gyerekeket.. De most vagy próbálok beletörődni és jó kislány módjára elfogadni ezt a helyzetet (esetleg szeretőt tartani) vagy meglépem, szakítok és soha nem megyek férjhez, de legalábbis nem kell nekem lakodalmas esküvő, az tuti...
Próbáljam elfogadni az életemet így és éljem le ezzel az emberrel, változtassak az idegrendszeremen (mert mindent lehet, csak akarni kell)? Vagy lépjem meg, szakítsak és majd lesz valami...
Többször előfordult már ilyen, hogy mélypontra kerültünk, aztán leültünk beszélgetni, bár nem mindig sikeresen, viszont nem sokat akar az érzéseinkről, a gondolatainkról beszélni, ezért továbbléptünk rajta, de belőlem néha kitörnek. És olyankor tartunk itt. 2-3 havonta nem akarom mindig ugyanezt eljátszani, hogy rendeződjön egy darabig a helyzet, aztán újra és újra ugyanaz lesz...
Ma leülök vele elbeszélgetni és az esküvőt pedig, ha le nem is fújjuk, de mindenképpen elhalasztjuk. (én legalábbis ezt szeretném, mert így szervezkedni sincs kedvem)
válasza:2 év az nagyon kevés. És ebből fél év hullámvölgy, és most sem vagy boldog.
Akkor minek esküvő? Hogy a család elégedett legyen? Hogy neked legyen férjed, akárki, bárki, csak legyen?
válasza: válasza: válasza:2 éve vagytok együtt, fél év után volt egy hullámvölgyetek, alig éltetek még együtt és még ezek után is akarsz esküvőt??
Külső szemmel én azt látom, hogy neked a külsőségek fontosabbak, mint, hogy lemond az esküvőt, mert a "család nagy része tud róla" vagy mert nem akarsz utolsóként férjhez menni.
Ezen kellene elgondolkoznod és nem azon, hogy ki mit gondol majd! Nem az ő életükről van szó, hanem a tiétekről!
Ha valaha is szeretted a párodat és van benned annyi gerincesség akkor elhalasztod az esküvőt! Ja és ezt te írtad "Érzem, hogy nem vagyok úgy szerelmes" vagyis csak kötődsz hozzá, nem vagy belé szerelmes! Akkor mi értelme a házasságnak?
Nem tudom hány éves vagy, de elsőnek fel kellene nőnöd a házassághoz és nem mániákusan ragaszkodni a család véleményéhez!!
És még annyit mondanék, hogy mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja, te pont így akarod elrontani, de nem csak a sajátodat, hanem a párodét is!
Lehet, hogy tényleg az van, hogy nem vagyok még elég érett egy házassághoz. Valóban, nem akarom tönkretenni más életét.. és persze én is szeretnék boldog lenni.
Ezért is fogok ma leülni erről beszélgetni a párommal. Megbeszéljük a problémáinkat és hogy hogyan tovább. Ennek így most tényleg nem sok értelme van.
Amikor megkérte a kezem, jól mentek a dolgok kettőnk között, azt hittem, jóra fordul minden. És ő is nagyon akarta, akarja, kicsit furcsa is, hogy el kezdte siettetni utána a dolgokat, hogy minél hamarabb menjek hozzá... ezt mondjuk nem értem, de mindenesetre én csak sodródtam az árral.
válasza:A helyzeted elég gáz. Úgy értem: basszus, mi a fenére vársz még??? Nem üvölti az életösztönöd, hogy húzzál el a jó fenébe ettől a hapitól???
Látszik, hogy totál elhidegültetek. Ezért kell együtt élni egy darabig házasság előtt, hogy ez kiderüljön. A szexet nem kívánjátok 2 év után. Szerinted ez meg fog változni valamitől? Nincs az az Isten!
Kérlek, vess egy pillantást a saját írásodra! Kiemelnék belőle néhány részletet, amiről ORDÍT, hogy nem kéne aláírnod az örök boldogtalanság szerződését.
1. "Érzem, hogy nem vagyok úgy szerelmes." nem csak úgy nem vagy szerelmes, hanem sehogy sem vagy. régen az ilyet kényszerházasságnak hívták. de téged ki a fene kényszerít? szabad szerelem van, miért nem élsz vele?
2. "Elviselhetetlenebbnek tartom vele a mindennapokat." ez most komoly? ilyet 30év házasság után (se) kéne mondani. Az elviselhetetlen szó azt jelenti, hogy ha nem szűnik meg a forrása, előbb-utóbb az ember idegösszeomlást fog kapni. életösztönöd merre jár?
3."Felidegesít" idézném a 2. pontban leírtakat. a sok idegeskedéstől amúgy az ember agresszívvé válik... El fogsz jutni addig a pontig, amikor a szuszogása is gyilkos gondolatokat váli ki belőled.
4. Túl hosszú lenne idézni...A lényeg, hogy bottal sem piszkál már meg a pasid. Ennek is biztos van oka. (Amúgy miből gondolod, hogy ő még mindig el akar venni, ha már szexelni sincs kedve?)
5. "Kötődök hozzá, de tudom, hogy nem igazi szerelem." Ez nemcsak, hogy nem igazi szerelem, Arany virágszálam, de még csak a szeretet fogalmát se közelíti meg. Ülsz a meleg sz*rban vele együtt, mert büdös ugyan, de legalább melegen tart. Hát télleg nem mondanám lángoló szerelemnek :D
6. Az unokatesód... tyűha, ő még nálad is vagányabb karriert fog befutni. Hitelért házasodni, ez igen! És hogy ne maradjon le, ez a kedvenc indokom. Egy plankton is ésszerűbben gondolkodik ennél. Ebben még egyébként az a gyönyörű, hogy a hitel egy életre összeláncolja ezeket a szerencsétleneket, mert a tartozásuk miatt annyi pénzük sem lesz soha, hogy elváljanak :D Ennyit az uncsitesódról, de nyugodtan zárkózz fel hozzá, nehogy aztán lemaradj a jó életről! :D
7. "Annyira szerettem volna már férjhez menni és családot, gyerekeket" Valaki olyan embertől, akit nem hogy nem szeretsz, de "elviselhetetlennek" tartod, azt miért akarod, hogy épp ő legyen a gyerekeid apja? Esetleg eszedbe jutott már, hogy nem tudnád úgy szeretni a saját gyerekeidet, ahogy kéne, ha az apjukat se tudod, akire valószínűleg hasonlítani fognak? Vagy az eszedbe jutott már, hogy azoknak a gyerekeknek milyen sz*r élete lesz, ha ezt a két savanyú arcot kell nézniük minden nap, akik a szeretet legkisebb jelét se mutatják egymás iránt? Ennél még egy spermabank is jobb ötlet lenne. Férjhez menni amúgy csak akkor jó buli, ha szereted is az illetőt, nem tudom, erről hallotál-e már.
8. "Jó kislány módjára elfogadni ezt a helyzetet, esetleg szeretőt tartani" Áhh, ez az abszolút a kedvenc :D Télleg, a jó kislányok szeretőt tartanak, mi? Nem, azok a hülye p*csák, akikre te gondolsz, akik úgy mennek hozzá valakihez, hogy nem szeretik, de valamiért érdekük származik belőle, aztán megcsalják a férjüket, mert jajj szegények mennyire boldogtalanok, aztán úgy mesélik a gyerekeiknek, hogy mennyire elbánt velük a sors, mert jó kislányok voltak. Ember, ilyen akarsz lenni? Szedd már össze magad, ettől felfordul a gyomrom!
9. "Soha nem megyek férjhez" Az lehet. De még mindig ezerszer jobban jársz, mert így legalább van esélyed, hogy néha jól érezd magad, nem kell hozzá megcsalni a férjed. Gyereked lehet amúgy is, és nem kell bámulnod a sörszagú, szőrös férjed bamba képét, amit már fiatal korában se szerettél... mondjuk eltartani se fog senki, az tény. (Hmmm, lehet, hogy nem is kényszerházasság, inkább érdekházasság???)
Hát, ha ezek után még mindig gyáva vagy felállni, akkor lubickolj csak tovább a meleg sz*rban, meg is érdemled, hogy sose legyél boldog!
Itt egy bónusz filmajánló, ha én túl nyers lettem volna, ez egy aranyosabb hangvételű célzás: http://www.youtube.com/watch?v=we40RLgElwk
válasza:Kérdező, hülye leszel ha hozzá mész! És csak gratulálni tudok ha beállsz az unokatesód mögé és aláírjátok a "jó" házassághoz való papírt.
És még annyit tennék hozzá, hogy voltam én is hasonló helyzetben annyi különbséggel, hogy mi nem akartunk házasodni, a kapcsolatunk vége felé már az is idegesített, hogy hazajött az exem, vagy, hogy szuszog. És, hogy miért? Mert már nem szerettem!!
És pont ez a helyzet Nálatok is, csak annyi, hogy te nem mersz lépni hanem elvagy abban a kapcsolatban ami nem tesz boldoggá!
válasza:Kérdező, csak döglött hal sodródik az árral... :)
És végül mi lett veletek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!