Szerintetek le kellene fújni az esküvőt ha a vőlegény apja egy hónappal az esküvő előtt hal meg?

nem álmodozó pi..a hanem már ki van fizetve, az eleve nem mindegy itt azért nem kis összegekről szokott szó lenni...

az elején mondj pár megindító szót az apukáról aztán koccintsatok egyszerre az emlékére

mindig boldogan kell visszatekinteni a múltra és bátran haladni a jövő felé,ha már most engedsz akkor mindig háttérbe szorít majd ez a fájdalom mindent

Nem kell, de én biztos nem lennék képes mulatni, ha a szerelmem anyukája meghalna. Ha meg az enyémmel történne valami, még úgy se :(

Ha szerveznénk is lagzit, biztos, hogy lemondanánk mindent, és csendesen összeházasodnánk. Max. egy szerény vacsora lenne szűk családi körben, de hangos mulatozás biztosan nem. Nem illendőségből, egyszerűen csak nem menne.

De ha a párom egy haláleset után erőltetné a bulizást, az esküvőn is elgondolkodnék, az biztos. Szerencsére ő nem ennyire érzéketlen emberi roncs...

Megszakadna a szívem, ha én meghalnék, és a fiamnak a nagy napját CSAKIS ezért el kellene halasztani. Azért, mert az én életemnek vége, ne legyen már ennyire gyászos a fiam életének kezdete. Sőt. Én már most eldöntöttem, hogy ha meghalok, miattam ne siránkozzon senki, ne legyen szomorkodás, mégis miért?

Egyszóval: mit gondol erről a család? De őszintén? Én a helyetekben végigtelefonálnék mindenkit, és megkérdezném, hogy ők mit tennének a helyetekben. Mert valójában ettől függ a lagzi, mert ha a többség rosszul érezné magát, akkor nincs értelme megtartani, de ha túllép a többség a gyászon, akkor pedig pont azért kellene megtartani!

Nos, én még sosem voltam olyan halotti toron, ahol az emberek depressziósan zokogtak volna egymás vállán közvetlenül a temetés után. Persze, volt egy kis nyomott hangulat, de azért alapvetően mégis jól elvolt mindenki, hiszen ez afféle "családi rendezvény" volt. Az emberek egy-egy könny után mosolyogtak, beszélgettek és nevettek.

Akkor egy hónappal később már csak nem halna bele senki ebbe. De én hadd kérdezzek vissza: ti szülőként örülnétek annak, ha a halálotok miatt a nagy, várva várt lagzi helyett egy szűk összejövetelre kényszerülne a gyereketek? Nekem a boldogsága valahogy fontosabb lenne.

"Nos, én még sosem voltam olyan halotti toron, ahol az emberek depressziósan zokogtak volna egymás vállán közvetlenül a temetés után. "

Hát nem tudom, én 14 évesen alig bírtam abbahagyni a bőgést a nagymamám temetése után, és anyukám meg a húgom sem viselte jobban. De ízlések és pofonok. Persze nem a sírás a gyász mértéke.