Miért ilyenek a menyasszonyok?

A normális menyasszonyok nem ilyenek.

De én is sokakat ismerek, akiknek sok a pénzük, és fontosabbnak tartják az "álomesküvőt", mint magát a szertartást. Ezért kell szuper étterem, ahol falatnyi adagokat kapnak a vendégek, székszoknya, ültetési rend, köszönő ajándékok, amik a kukában landolnak stb.

Az a fontos nekik. hogy a barátnők, ismerősök pletykáljanak az esküvőről és irigyeljék őket.

A sok idi óta menyasszonynál azért tart évekig az előkészület,

mert a rengeteg hü.lyeségük mellé,

csak sokára találnak vőlegényt!

Nekünk volt amiből kifejezetten nagyon drágát választottunk, pl. ruha, zenész, de én is nagyon szoktam csodálkozni, hogy mennyi szarral foglalkoznak, nem sajnáltuk amúgy, szóval nem igénytelenségből és anyagi okokból nem foglalkoztam annyira dolgokkal.

De egy csomó mindennel egyáltalán nem is törődtem, mindenki tudta a dolgát, tudták hogy lesz a legjobb, nyilván egyes szolgáltatók 20+ év tapasztalatokkal kicsit jobban is, mint én/mi. Az alapok összeszedése után (helyszín (ezen belül a menü), zenész, vőfély) azzal foglalkoztunk, hogy mi hogy nézünk ki, ami szintén nem volt túl bonyolítva, ezen kívül minden mást a szolgáltatók tudtak, max. ha valamiről dönteni kellett, akkor felhívtak, hogy pl. a tortát mi magunk szeretnénk felvágni, vagy az egészet a felszolgálók vágják, vagy a miénket és az öröm szülőkét vágjuk mi a többit a felszolgálók, vagy hasonló kérdések választási lehetőségekkel, amik tényleg fontosabbak és akkor mi mondtuk, hogy mit akarunk és ahhoz tartották magukat.

Nekünk tényleg csak hátra kellett dőlni, mint minden flottul, amibe közre kellett működnünk arra rákérdeztek, de már eleve úgy, hogy elmondták milyen lehetőségek vannak, hogy szokták, ők mit ajánlanak és miért, ezután elmondtuk mi melyiket választjuk és ennyi. Ami pedig "lényegtelen" apróság, azt meg csinálták úgy, ahogy évtizedek óta a legjobban működőnek találták. Minden hibátlan volt, néha még a pofám is ég, mikor egy-egy esküvő után az egész család a miénkhez hasonlítgatja a dolgokat, hogy bezzeg nálunk mennyivel jobb volt.

De egyébként aki itt a luxus éttermet meg a mekit hasonlítja össze az azért kicsit eltévedt, mert egyáltalán nem következik abból, hogy ha keveset foglalkozik valaki vele, az szegény, meg igénytelen és "gyorséttermi" lesz az egész.

Sőt, aki nagyon vastag, az főleg nem meditál hónapokat dolgokon, meg tervez és hasonlítgat, mert nincs is rá szüksége, ugyanis ami megtetszik neki, arra rábök és fizeti is, minek szarolni? Vagy elmondja, hogy ő olyan "vintázsosat" és púderszínűt képzelt el egy kis türkizzel, kedvenc virága a frézia és többet nem is foglalkozik vele, megcsinálják neki a komplett esküvőt, esetleg néha nagy kegyesen egy kávé mellett átnézi, amit elétesznek és bólogat, hogy igen-igen jó lesz így, de neki nem kell leereszkedni a zeneszámok meg székmasnik éjszakába nyúló válogatásáig.

Szerintem is ott tart a legtovább ez, meg ott vannak ezek a legnagyobb bajok, ahol nagyon nagy álmok vannak, meg egy feszes anyagi keret, amibe mindent próbál beleszorítani, hogy meglegyen a hercegnős álom, de az egész, és közbe ne rokkanjon nagyon bele de mindenképp látsszon, hogy milyen extra lett meg tuti.