Apósom és az én apukám is meghalt. Hogyan legyen a búcsúztató a szülőktöl az esküvőn?

anyukáitoktól búcsúztok

azokat, akik eltávoztak, én nem említeném fel, mert ez a nap nem arról szól

ti, a közeli családtagok abban a percben biztosan gondolni fogtok azokra, akik már nem lehetnek mellettettel

de ha ennek hangot is adtok, akkor azzal a hangulat átcsaphat gyászosba, az pedig egy esküvőn nem szerencsés

apukáitoktól már sajnos egyszer elbúcsúztatok

Én egy mondatban megemlíteném őket, de ennyi elég.

Többet nem, mert gyászossá tenné az esküvőt. Ők már meghaltak. Ha nem hiszel a túlvilágban, akkor nekik már mindegy, ha hiszel, akkor is, mert biztos nem akarnák, hogy szomorú legyen ez a boldog nap.

Nálunk lesz lánykikérő, és ott említjük meg az apósomat. Ott lesz az igazi búcsűztatás

Vőlegényem aműgy sem eresztette el, sőt a testvére sem, így nekik egy lehetőség lesz a lezárásra (nem volt túl jó ember, még mindig kisért a múlt)

A szertartáson a tág vendégsereg előtt már nem emlegetjük, az már nem erről szól(nálunk)

Nekünk a vőfély mondott egy nagyon szép szöveget. Sajnos nem tudom, hogy, hogy volt, de az volt a lényege, hogy van idő ami a bánaté és van idő ami a nevetésé. Nagyon szépen megemlékezett róluk.

Itt írta valaki, hogy maradjon nekik egy hely az asztalnál. Ez egy nagyon szép gesztus, de én ne haragudj, de ezt nagyon nem javaslom, mert valahányszor ránéztek az üres székekre mindig s titeket ért veszteség jut asz eszetekbe. Másnap vagy a szertartás előtt menjetek ki a temetőbe vidd ki a csokrodat apukádnak, a férjed is kiteheti apukájának a gomblyuk csikrát, ha ez a gesztus tetszik nektek.