Nektek hogyan sikerült nem elsírni magatokat a búcsúztató közben és amikor az anyakönyvvezető beszélt?

Én nem sírtam.

Szép volt, megható, de amúgy se vagyok az a típus aki mások előtt elbőgi magát, na meg fel voltam dobódva a nap történései miatt.

Nekem a legmeghatóbb rész az volt, mikor a templomban mondtuk egymásnak a fogadalmunk.

Akkor sem sírtam, de a torkom elszorult.

A férjem viszont megkönnyezte az eseményt, ő nem szívbajos ha érzelmekről van szó :)

Én is megkönnyeztem, na persze nem úgy kell érteni, h patakokban folyott a könnyem, pusztán elérzékenyültem és pár csepp.

Nem tudom ki csinálja a sminked, de nekem volt smink rögzítőm is, egyáltalán nem kenődött el, pedig 30 fok volt fotózáson is!

Van is mit siratni.

Béke, nyugalom, szabadság, beállhat az ember cselédnek, csicskának, egy kis mitugrász fogja ugráltatni.

Tragikus az egész helyzet.

Vége a reggeli alvásoknak, lustálkodásnak, lesz ki figyelgessen es véleményezzen!

En is voltam házas asszony, elég volt , soha többet ingyencseléd nem leszek. Rááldoztam legszebb éveim egy idiótára.

Sirjál is...