Nektek hogyan sikerült nem elsírni magatokat a búcsúztató közben és amikor az anyakönyvvezető beszélt?

Nos, a stílusod alapján nincs min csodálkozni, h a férjed lecserélt!

Szép napot! :)

Nem cserélt le senki, én léptem ki, lehet te mint kapcsolatfüggö nem tudod elképzelni.

Nem tudom miert nem lehet elfogadni, hogy nekem más a véleményem, minek kell torkomnak ugrani?

Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja

Már megbocsáss, egy ártatlan kérdés kapcsán te fakadtál ki magadból, te ugrottál minden normális válaszadó torkának - ha már így fogalmazol, bár ezt pusztán véleménykülönbségnek hívják.

Na, remek, most már tudom magamról, h kapcsolatfüggő kis 21 éves pics@ vagyok, akit 90%, hogy elhagy a férje :D

Köszönöm ezt a remek megállapítást :) Ja bocsi és viszket is :D

Hihetetlen megkeseredettség van benned, kedves 38%-os. Kívánom, hogy lábalj ki ebből, hogy egyszer az életben még boldog lehess.

Szeretni és szeretve lenni a legjobb dolog a világon. Odabújni a párunkhoz, átölelni őt, együtt menni a világban és együtt megküzdeni minden akadállyal és minden problémával.

Szép is az, amit mondasz, együtt küzdeni, együtt, egymásért élni.

Csak sajnos kevés a jóindulatú ember, aki tenyleg szeretni és nem kizsákmányolni akar, sokan "jobb hiján" élnek valakivel, és szemük jár jobbra balra. A naivakat, akik magukból indulnak ki, végül hibaztatja mindenki, az áldozatot , nem a gonoszt.

Én ezzel senkit nem sértettem meg, csak elmondtam a véleményem, de úgy látszik csatarászni, ellentmondani érdekesebb.

Mondjuk én tapasztalatból beszélek 36 évesen, nem 21 évesen álmodozok.

33 éves vagyok, nem 21. :)

A párunkat mi választjuk saját magunknak. Tehát ha rosszul választunk, ha mindig ugyanabba a csapdába esünk bele, akkor mi vagyunk a hibásak. Én is vagyok már túl rossz párkapcsolaton, mint ahogy mindenki. Mégsem adtam fel, mert egyedül nem élet az élet. Átgondoltam, megkerestem magamban a hibát, és változtattam.

És a lehető legjobban döntöttem.

Mindenkinek megvan a másik fele, csak meg kell találni. :)

Na, most már tudjuk, h a kérdezőnek 21 évesen volt egy rossz döntése és igába hajtotta a fejét, beállt cselédnek, ahogy ő mondta.

21 évesen nekem eszembe sem volt házasodni, az ilyen fiatalon (gyakran első szerelemből) kötött házasságok java része tényleg zátonyra fut.

a megkeseredett válaszadó tényleg elég hardcore módon adja elő a problémát. én is kicsit hasonlóképp látom, de inkább realizmusnak hívnám. röhejesnek tartom mikor egyesek vattacukorfelhőn ücsörögve képzelik el a házasságot meg az együttélést.

szeretem a párom, de nem ész nélkül, és mindig megvan az egérút, mert látom, h jófej, rendesnek tűnő hapsik hogyan csapják be a naiv kislányokat. a házasság nálam kizárt opció. gyereket is csak úgy fogok vállalni, ha biztos vagyok benne, h egyedül is képes vagyok felnevelni.

elég sok férfit megismertem már életem során, és azt láttam, h egyik sem képes igazán szeretni, mindegyiknek csak a szex jár az eszében, az a végső cél. ezért tesz mindent, ezért hazudik szerelmet, ezért titkolja el a negatív tulajdonságait.

inkább nem bízom senkiben, akkor nem érhet csalódás.

nem volt időnk sírni mert fülig ért a szánk:) egyébként akkor hatódtam picit meg amikor láttam hogy anyukám , a nővérem, és az anyósom is sírnak:) de még akkor se könnyeztem meg semmi. nagyon szép nap volt:) azóta is nagyon boldogok vagyunk együtt:)

a cselédes dolog meg.... egyszerű. jól kell választani: nem kell annyira elkényeztetni a pasikat hogy mindent a segge alá tesz a felesége, és máris jobb a helyzet. az én férjem is segít itthon pedig dolgozunk mindketten. férfimunkákat elvégzi : begyújtás, favágás, fűrészelés, csirkelefejezés, illetve amit rábízok. pl ha épp arra figyelek hogy ne égjen le a kaja, akkor kitereget, vagy kiviszi a szemetet. apróságok, de így nem kényelmesedik el annyira:)

27/N