Akinek sok rossz dolog összejött az esküvője napjára, hogyan tette túl magát rajta? Hogy a sok munka és fáradtság hiába való volt.

nem jött el a vőlegény...azt hiszem az hogy egyedül várom a vendégsereg előtt, aztán semmi, ettől rosszabb nem nagyon kell.

lelépett külföldre, már össze volt pakolva a cucca, de halogatta, nyilván rájött, hogy így az élete az enyémhez lenne kötve.

azóta sem tudom mi van vele, de jobb is így, mert a szüleim nagyon mérgesek rá.

én idegösszeomlást kaptam, és szinte semmire sem emlékszem.

hogy a vendégek mit csináltak, az vhogy nem is érdekel.

Ha valami rosszul sült el, és görcsösséggel reagáltad le, azon túltenni már nem, vagy csak nehezen lehet magad. A rossz pillanatokban tudott volna sokat segíteni a humor, akkor nem lennének keserű emlékek.

Nekem aprócska polgári esküvőm volt ebéddel, és csak azt bánom, hogy nem tartottam ki az eredeti elképzelésem mellett. Az pedig az volt, hogy mi ketten és két tanú. Mert még ez a kicsi is csakazértis a szülők szája íze szerint kellett, hogy legyen, Oké, ők fizettek, de nem kértem őket, hogy tegyék. Az én vadromantikus természetemnek jobban tetszett volna, ha egyszer csak odaállunk eléjük, hogy házasok vagyunk, és kész.

off

szóval, részt vettem egy esküvőn amikor is a menyegzőn és a lagzin minden rendben volt ,majd a nászútról az ifjú pár külön jött haza ,ugyanis az új asszony bevallotta a férjének,hogy mást szeret (a főnökét) akivel később össze is költözött .De a vőlegény nem volt megbocsájtó ,rendőrként a hivatali kereteket betartva, többször igazoltatta és elvette a jogosítványát a szerető főnöknek .

Hiába való? Esküvőfotós vagyok, ebből kifolyólag igen sok párral találkozom, sok esküvőn veszek részt és azt kell, hogy mondjam, hogy bármi történjék is, ha két ember szereti egymást és összekötötte az életét, akkor már megérte a fáradtságot és a munkát, hiszen a kik szeretik egymást nem attól lesznek boldogok, hogy minden rendben van az esküvőn. Persze tény, hogy ez hozzáad a dologhoz és bosszantó tud lenni ha valami nem a terv szerint sül el, de ettől nem lesz hiábavaló és fölösleges az egész.

Rengeteg katasztrofálisan alkalmatlan szolgáltatóval találkozom (és néha pótolnom is kell Őket). Voltam olyan esküvőn ahol a párnak kb. minden összejött (gondolok itt arra, hogy a ruhának csak a méretei stimmeltek, de a modellszámot elírták és egy teljesen más fazonú és külsejű ruhát küldtek ki, mint amit megálmodott/kiválasztott magának. Ezek után egy nappal az esküvő előtt, a helyszín átment lehúzósba és mondvacsinált okokra hivatkozva megpróbálták a duplájára emelni a helyszín és a vacsora árát, a virágkötést elvállaló barátnők mégsem jöttek el, az egyik örömszülő és az egyik tanú elkésett, szóval lett volna miért keseregni, de a páros nem tette.

Megértették és tudták, hogy ez a nap róluk és életük fonalainak összekötéséről, a közös öröklét útján való elindulásról szól és ha rálépnek erre az útra, a körülmények már vajmi keveset számítanak. Persze nem azt akarom ezzel sugallni, hogy mindegy milyen szolgáltatókat választ valaki, csak azt, hogy nem szabad elfelejteni miről is szól egy esküvő. Fontos a jó fotós, a jó zenekar, a finom ételek, a rokonok "kiszolgálása", a jó buli, a remek esküvői film, a szép helyszínek, de mind felett áll az a tény, hogy két ember örökre összeköti az életét.

Mi is nagyon készültünk a nagy napra,de aztán az esküvő hetében egymást érték a szerencsétlenségek.Már le volt fixálva minden,és kaptunk pár telefont közeli barátoktól,hogy bocs de mégsem jövünk,ezt kb az esküvő előtt 2-3 nappal,már módosítani sem tudtunk.A férjem családja semmiben nem segített,akadtak váratlan kiadások amik nem voltak belekalkulálva,nem esküvő dolgok amik sok pénzt elvittek az esküvőtől,így bajossá vált a dolgok kifizetése,de szerencsére az én családom segítőkész volt.A férjem öltönye is az utolsó pillanatban készült el,amiatt is idegeskedtünk,hogy meglegyen.A vőfélyünkről péntek este fél 10-kor derült ki,hogy ő bizony nem tud jönni.A koszorúslányok vették át a szerepét,nagyon jól helyt álltak.Az anyósomék meg végig ülték undorral a képükön az esküvőt és a lagzit.

A lagzin már fellélegezhettem volna,de végig azt figyeltem,hogy mindenki,hogy érzi magát.A kaja is isteni volt,de nekem szinte egy falat sem ment le a torkomon,csak azt figyeltem másoknak ízlik e.