Faluhelyen szokás még, hogy lánykikéréskor a vőlegény a násznéppel azon az útvonalon megy amelyiken a menyasszonyhoz járt?

Régen ennek azért volt jelentősége, mert a falubéli suhancok általában megtréfálták a vőlegény és a násznép kocsimenetét. Ez a falu népének szórakoztatása történt vagy esetleges apró bosszúállás céljából (ha volt legény közöttük, aki szintén várományos volt a menyasszony kezére) gyakran nagy nevetés lett a következménye, de előfordult baleset is, mikor a kocsik elszabadultak vagy felborultak emiatt. Ezért csak tapasztalt és hozzáértő ember lehetett a bakonülő.

Ezek a csínytevések (pl: szalmabála kihelyezése az útra, korommal teli cserépedény hozzávágása a kocsikerékhez, farkashájjal megkent kötél kifeszítése, amitől a lovak megijedtek) megnehezítették a lakodalmi menet haladását, ezt elkerülendő, egy igazi hozzáértő vőfély feladata volt az útvonal megtervezése, és ezt erősen titokba is kellett tartania. Ebből alakult ki már az a szokás, hogy nem ott jönnek, ahol majd mennek, de ennek mára már nincs jelentősége, csak a hagyományőrzés.