Tartanál templomi esküvőt nem hívőként csak a család kedvéért?

Nem tartanék senki kedvéért.

Az "Azt a 20 percet kibírod!", meg "De az olyan szééééép!" kezdetű nótáktól meg feláll a szőr a hátamon.

Egyrészt az előkészületek (jegyesoktatás, gyónás) nem 20 percet vesznek igénybe, másrészt meg egyszerű díszletnek használni egy olyan helyet, ami másoknak óriási spirituális jelentőséggel bír, nagyfokú tiszteletlenség.

Nem vagyok hívő, de tiszteletben tartom mások hitét.

Bár a kérdéshez szervesen nem tartozik hozzá, de amúgy nem kell sem első áldozni, se bérmálkozni. Egyházjogilag annyi elég, hogy az egyik fél meg legyen keresztelve. Gyónni sem kell feltétlen. Akkor szokás, ha nászmisés az esketés, tehát szentmise keretén belül van, és akkor van áldoztatás. Amúgy ha csak a kb. 20 perces szertartás van, akkor az sem kell.

Ettől függetlenül a leírtak alapján én hívőként azt javaslom, hogy ne legyen egyházi esküvő. Ez nálunk egy szentség, amit hittel kötünk meg. Ráadásul nem csak összeadnak és ennyi, hanem a pár ígéretet tesz arra, hogy a gyerekeket katolikus módon nevelik és a feszületre esküsznek, hogy nem hagyják el a másikat. Ez nálunk egy elég komoly dolog. Most komolyan, van úgy értelme, hogy a pár azt se tudja, hogy mit csinál? Miért kell hazudni? Én se megyek oda a muszlim dzsámiba, hogy a Koránra esküdjek, hogy megtartom az iszlám hitet.. (nyilván, ha a párom részéről ez fontos, akkor az más kérdés, de így hogy egyik sem akarja, így nincs értelme)

Pontosan úgy vagyok, mint te. Konfirmáltam, férjem bérmálkozott, a család katolikus esküvőt akart, mi nem. Két tanús polgári esküvőnk lett.

Azóta azon kattognak, mikor lesz végre megkeresztelve a fiunk, aki 4 éves...