Ti elhagynátok a vőlegényeket az esküvő előtt egy hétel ha már nem szeretnétek annyira?

Önmagában azért, mert más is tetszik még nem kell lefújni az esküvőt. A szerelem meg idővel úgyis elhalványul, már nem lesz az a tüzesen lobogó, mint az elején. Mi már évek óta együtt vagyunk a párommal, és máshogy szeretjük egymást, mint az elején, de a bizonyosság, hogy egymás párjai vagyunk megmaradt. Az esküvőnk is meglesz hamarosan, de nem vagyunk már olyan szerelmesek, mint a kamaszok.

Az is természetes, hogy olykor-olykor mást is észreveszünk, hiszen nem csak a saját párunk a legszebb, legokosabb, legjobb szívű, hanem vannak más csodás tulajdonságú emberek is a párunkon kívül is, és az is lehet, hogy ha nem lennénk egymás párjai, akkor találnánk egymáshoz hasonló párt magunknak, akit szerethetnénk.

Nem elég a szerelem ahhoz, hogy hozzámenj a párodhoz. Ha csak ennyire alapozzátok, az kevés lesz. Mi eldöntöttük, hogy ez így lesz, bárhogy változzanak a külső vagy belső, lelki körülmények is. Nem azért, mert ő a legszebb ember vagy a legjobb, vagy a legkevesebb rossz tulajdonsága neki van. Sőt, minél jobban ismerjük egymást, annál jobban látjuk egymás gyengéit is. De megtanuljuk szeretni egymást a hibáinkkal is, és megtanuljuk az ígéretünket betartani, hogy én téged akkor is szeretni foglak, ha már elég jól ismerni fogom minden tulajdonságodat.