Gondolkoztatok már azon, hogy miért csak egyes hagyományok maradtak fenn az esküvővel kapcsolatosan?

Nem csak az esküvő, de minden egyéb területen megfigyelhető, hogy csak azokat a hagyományokat akarják fenntartani az emberek, amik valamilyen előnnyel járnak számukra, amik pedig nem kényelmesek azokat részben, vagy teljesen el is felejtik...

Szimpla önzőség és irányítási vágy, hogy egyes hagyományokat megpróbálna felhasználni, hogy az ő akarata érvényesüljön...

Szerintem már nagyon kevesen ragaszkodnak a szó szoros értelmében vett hagyományokhoz, mindenki azt tartja, ami neki tetszik. Talán azt még vannak, akik tartják, hogy fehérben, feketébe, pirosban nem mennek lagziba. De szerintem egy csinos "kis fekete", vagy egy piros szoknya miatt sem fog senki senkit megszólni.

Mondjuk akkor kellemetlen egy kicsit, ha a menyasszony nem menyasszonyi ruhában, hanem sima fehér, hosszú ruhában van és az egyik hölgy vendég véletlenül pont hasonló fehér, hosszú ruhában megy, úgyhogy talán ilyesmire érdemes odafigyelni, de amúgy szerintem nem lényeges.

# 2/4

Teljesen egyetértek veled. Az tartják meg amiből előnyük származik.

Ezt a férjed nem tudja jól, nem a fehér ruha volt a szűz menyasszony jele, hanem a fátyol. (keress rá)

Ezzel a nővel meg nem az a baj, hogy hagyománymániás, hanem hogy hisztérika, én a helyetekben el se mennék az esküvőjére. (Persze akkor meg amiatt fog hisztizni.)

Egy kis kiigazítást tennék a dologhoz!

Meg lehet különböztetni esküvői hagyományt, szokást és az illemet.

Az, hogy egy nő ünnepi viseletben nem hord nadrágot, az illem. Úgy illik, hogy szoknyába legyen. Hogy kirívó színű ruhákba se legyen, az is illem, tudni illik, nem való a figyelmet elterelni a menyasszonyról, se pirossal, se feketével, se fehérrel, általában magunkra vonni a figyelmet, -mint vendég -nem való.

A szokás olyan mint a hagyomány, csak szűkebb körű és időbelisége sem oly jelentős. Pl. kölcsönkért, új, régi, kék viselete. Ez szokás, méghozzá idegenből átvett, ezzel 40 éve még nem találkoztunk, csendben jelzem meg, hogy nem lesz belőle hagyomány- ez már látszik, egyetlen fontos dolog hiányzik hozzá: a gyökerek:))

Az esküvői hagyomány az az, ami közösségi egységben elterjedt, (falu-tájegység-ország) mélyen gyökerező, akár évszázadokon keresztül változatlanul fennmaradó "szokás"

Na, ez az, aminek már csak a nyomait fedezhetjük fel a mai esküvőkön. A modernizáció, a városiasodással karöltve szinte teljes háttérbe szorították a magyar esküvői hagyományokat, mivel az eredeti jelentése (a hagyományok megőrzésének) lassan megszűnik. Sokak szerint nincs jelentősége annak, hogy egy szűkebb és a tágabb közösségbe való beletartozásunkat (család és lakóközösség) kinyilvánítsuk, megerősítsük, hangsúlyozzuk, ezért ezek feledésbe merültek. De vannak mostanában, akik a divatból beemelnek részleteket a lakodalmukba, egy-egy lelkes vőfély apró részletekkel lepi meg a násznépet, de már alig ismerik, főleg a fővárosban, lánykikérés, egymás megetetése, tükör alá ülés...

Mi itt fent esküvői illemről beszélgetünk, amit vagy ismernek az emberek, vagy sem. És különösen azok nem alkalmaznak, akik a mostanában sokat hallott fő jelmondatot érzik magukénak: "ez a te napod, az csinálj, ami neked jó!!!"

Hol van ez attól, hogy a hagyományok megtartásával egy közösségbe történő befogadásért, helyünk megerősítéséért folyamodtunk?