Miért érzem feleslegesnek az esküvőt?

Az egészséges teljes élethez kellenek a szertartások, a határok, amiket meglépünk és egy másik szinten folytatódik az életünk. Ilyenek például amikor a fiú először iszik egy pohár alkoholt az apjával, ilyen az érettségi, ilyen az esküvő, a bérmálkozás, a gyermekek születése után a keresztelés, és ilyen a temetés is.

Ma nagyon kevés ilyen szertartást őrzünk, amivel egyes életszakaszokat lezárunk, és egy újat nyitunk. Ma a házasság "csak egy papír" és sokan csak összeverődve élnek, mint a lovak, az első pohár alkoholt már akár 13 évesen megisszák haverokkal vagy egyedül, keresztelni nagyon ritkán szoktak, a temetést pedig sokan pénzhiányra hivatkozva elhagyják, és urnában hazaviszik az elhunytat - pedig a lezáráshoz kell az elbúcsúzás, és nem az, hogy a kredencen tartsák az urnát.

Kedves kérdező! Az esküvő egy életszakasz lezárása és egy új kezdete. Nem kell hercehurca, egy normális, kis költségvetésű esküvőt is lehet tartani. Nem kell két fehér galambot eregetni, székszoknya, ezer forintos meghívó, különféle puccos fényképezések és magamutogatások.

Mi mindketten házasság pártiak vagyunk. Párom inkább vallási okokból. Nekem egy ígéret, hogy velem akar élni. Bár mi már 3,5 éve együtt élünk, mintha házasok lennénk, és megküzdöttünk már néhány akadállyal.

De ami engem illet nő létemre a nagy felhajtás gondolatától is rosszul vagyok.

A szülőknek meg kell mondani, hogy Ti igen is kis esküvőt szeretnétek, és ha ezt nem tudják elfogadni, akkor otthon is lehet maradni. Azért el lehet kezdeni puhítani őket. :)

én maximálisan megértelek. igaz nekem még nincs a hátam mögött se 16 év, sem 3 gyerek :)

biztosnak érzem a kapcsolatunkat, még azt a fél órát is sajnálnám amit a papírok aláírásával töltenénk. a lagzitól meg egyenesen kirázna a hideg.

5éve vagyunk együtt, nem izgat különösebben, h változni fog-e a véleményem. abban biztos vagyok, h a párom elvenne ha úgy döntenénk egyszer, viszont most még nem érzem szükségét.