Ti belemennétek a párotok, család kérésére az egyházi esküvőbe?

Ez a ti napotok, még ha sablonos is, de nektek kell döntenetek és nem kényszerből cselekedni. Szerintem aki nem vallásos, az ne álcázza magát annak egy nap kedvéért főleg ha nem is szeretné. Kétszínűség amikor valaki soha az életében nem ment templomba, az esküvőjét pedig ott tartja meg csak mert az szép. Ha meg nem is te akarod, hanem más akkor én nem is gondolkodnék rajta...

Aki szeretné, hogy ott legyen, pedig tudja hogy nem vagytok vallásosak és nem szeretnétek egyházi esküvőt, az nem tiszteli a ti akaratotokat. Én magyarázkodással se bajlódnék irányukba, ha nem lesz templomi esküvő, akkor nem lesz...

Nálunk hasonló a helyzet, mindketten meg vagyunk keresztelve, de egyikünk sem hisz istenben, és nem vagyunk vallásosak. Viszont a párom anyukája nagyon, az én nagymamám pedig annyira, hogy heti 3x megy templomba, és 73 éves létére megy takarítani a gyülekezetbe...

Én alapból azt mondtam, hogy nem, mert én kényelmetlenül érzem magam a miséken, soha nem értettem mit mond a pap, és ha igen, akkor is hülyeségnek tartottam.. És nekem képmutatás is lenne végigülni egy ceremóniát, miközben arra gondolok, hogy mekkora baromság ez az egész (elnézést a szóhasználatért).

A párom teljesen egyetértett velem, és az én szüleim is támogattak ebben, az ő anyukája pedig aránylag könnyen belenyugodott (mi döntésünk), a nagymamám viszont nehezebb eset...

Nagyon nehéz volt elmagyarázni neki, hogy ez a mi napunk, és tökéletesnek szeretnénk, nem akarunk rossz szájízzel gondolni az esküvőre.

Ő mindig mondogatja, hogy szégyen a barátnői előtt, és hogy a templomban el sem mondta, hogy lesz esküvőm, mert ciki, hogy csak a városházán lesz, és imádkozik a lelkünkért, és reméli hogy meggondoljuk magunkat, még nem késő.

De én kitartok amellett, hogy azért, mert ő bigott vallásos, nekem nem kell egyházi esküvőt tartanom.

Ezt ajánlom neked is, nehéz elfogadtatni az emberekkel, de az esküvőt magadnak csinálok, nem nekik, így nekik kell igazodniuk hozzád, nem neked hozzájuk.

Mondd meg, hogy ha nem tetszik nekik, nem kell eljönni, akkor majd megy a bocsánatkérés, hogy beleszóltak :P

Hívő "templombajáróként" (de utálom ezt a szót, mert a vallás nem csak a templomba járásról szól) mondom, hogy nincs értelme az olyan esküvőknek, ahol az egyik se hisz, kb. fogalma sincs az egészről, de azért megy a templomba, mert "olyan széééép".

Nekem magától értetődik, hogy templomban szeretnék esküdni, de belegondoltam egy hasonló helyzetbe, mint a kérdés. Lehet, hogy nem a legjobb példa, de pl. ha a férjem szülei a wudu szellemekben hinnének és olyan esküvőt is akarnának, akkor nem mennék oda csak úgy, hogy amúgy nem hiszek az egészben. Csak akkor mennék, ha ez a férjemnek fontos lenne.