Megosztó kérdés: Mióta divat, hogy mindenki szerint éveket kell együtt lakni valakivel, mielőtt eljegyzed vagy összeházasodtok? (Többi lent)

Egyrészt nem mindenki szerint van ez így, már ha csak az itteni kérdéseket megnézzük, sokan máshogy gondolják.

Szerintem viszont így van. Legalább egy év kell ahhoz szerintem, amit egy fedél alatt töltenek, hogy valóban legyen alapja annak a dötnésnek, hogy összeházasodnak. Nagyanyám nem azért húzott le közel 50 évet nagyapám mellett, mert olyan baromi jónak bizonyult a házasságuk, hanem mert ahol élnek, kisvárosban, megbélyegezték és ellehetetlenítették volna az életét elvált asszonyként, aki ráadásul a mindneki által szeretve tisztelt díszpolgárt hagyta el, aki férjként csapnivaló, de hát erről senki nem tud semmit.

Kicsit fura a kérdésed, saját állításod szerint évek sem feltétlen elegek ahhoz, hogy megismerd a másikat (mondjuk azért ez érdekes kapcsolat lehet, de mindegy), miközben nem érted, miért akarnak emberek évekig együtt élni házasság előtt.

Divatnak meg azóta divat, mióta lehetséges anélkül, hogy az együtt élés miatt hátrányosan megkülönböztetnék a párt (különösen a nőt).

Egyébként nem népi bölcsesség, gondolom egyszerű tapasztalati tény. Ha azt vesszük, hogy a sima együttélések milyen arányban végződnek szakítással, akkor azért nem véletlen.

Nekem pl.egyáltalán nem mindegy, hogy meglátom, beleszeretek, hozzámegyek, vagy meglátom, beleszeretek, együtt vagyunk, összeköltözünk, látom őt mindenféle szituációban, hogyan viselkedik, egy csomó mindennapi lehetséges ütközési pontot megtapasztalunk, kiderül, hogy tudjuk-e kezelni, vagy megtanuljuk kezelni, és aztán házasodunk. Belátom, mindkettő végződhet válással.

De gondolj bele, ha látsz két gyönyörű tortát, kinézetre pont ugyanolyannak néznek ki, mi alapján döntesz? Hát megkóstolod mindkettőt, és aztán azt eszed meg, amelyik jobban ízlik...

Azért ha jobban szétnézel, ma sem várnak évekig. És ha mégjobban belemélyedsz, látni fogod, hogy az ilyen hirtelen házasságok inkább végződnek válással.

Most itt lenne a lehetőség a normális módon történő párválasztásra, és a többség mégsem él vele. Még nagyon bezavar a képbe a hagyomány, vagyis abból is az, hogy korán házasodni és gyereket szülni... Ez keveredik a megfontoltsággal. Még nem tisztult le a dolog, bár teljesen sosem fog, kivételek mindig leszenk, vagy teljesen új szokás is jöhet még.

Tehát:

Ma minden adott:

-Nem kényszerít a rokonság, hogy de igenis menj nőül Gusztávhoz.

-Ha én Tódorba vagyok szerelmes, akkor választhatom Tódort. Ha ő is engem akar. (De ha Tódor csak kihasznál, azért van velem, mert épp nincs jobb neki, de majd ha lesz lelép, akkor sokra mentem...)

-Ha Jenő szerelmes belém és én is, akkor Jenő is lehet. (De ha én nem is szeretem, csak bennem is rögzült, hogy jó lenne fiatalon anyának menni... akkor megszívta Jenő is, ha én csak babázok őt meg le sem tojom, mert csak donornak akartam...)

-Együtt élhetünk házasság előtt, senki nem mutogat ránk, és ha tényleg kikészítjük egymást és új párt keresünk, akkor sem néznek ki a társadalomból.

-A nő is dolgozhat, vagyis dolgoznia is kell, nem vagyunk a férfiakra szorulva, nem kell megalkuvnunk...

Ezek régen nem voltak... Most könnyebb lenne.

Csakhogy nem élnek vele, vagy visszaélnek ezekkel, már a zárójeles részben is utaltam ilyesmire... Ezért nem működik még.

Az együttélés mint próba, nagyon is jól jön!!! Én jól kijöttem Robival, de mikor nála vagy nálm voltunk hosszabb ideig, egy boldog napon nem volt. Nem olyannak képzeltem az együtt fogalmát... Hát ezért jó ez.

Régen jobban tisztelték egymást az emberek, a problémákat megbeszélték megoldották. Ma a legkisebb probléma is váláshoz vezet, és megoldani egyáltalán nem próbálják, csak menekülnek azzal, hogy lépnek másik társhoz...

Mi nem éltünk együtt, teljesen jól működik. Persze kisebb ellentétek vannak, de emiatt nem hagytuk volna el az esküvőt.

3-as nagy hülyeséget írtál. Lehet, h valaki évek alatt beszélgetve jobban megismeri a másikat, mintha együtt élnek, reggel elmennek dolgozni, este lefekszenek egymás mellé. Csak az kell, h az emberek ne vetítsenek.

"Gondoljunk vissza a nagyszüleink idejére, amikor lehetőségük sem lett volna együtt élni a házasság előtt, hiszen gyakran érdekházasságok születtek. Ennek ellenére 30-40 évet lehúztak egymás mellett!"

Persze, most is lehúzhatnánk egymás mellett ismeretlenül, kínszenvedve, megszokva 30-40 évet... de minek, ha megtehetjük ezt egymást már ismerve, működő kapcsolatban, boldogan is?!