Ez tényleg önzés szerintetek?

Nyár végén lesz az esküvőnk. Szűk családi és baráti körben. Azokat az embereket akarjuk csak és kizárólag ott látni, akiket tényleg szeretünk. A páromnál nincs is gond. A szülei is egykék, nincs az a rengeteg rokon. Nálam viszont sajnos igen. És mióta megtudták, hogy nem hivatalosak az eseményre, ahol tudnak, ott szúrnak belénk. Vagyis főleg a szüleimet nem hagyják élni. Állandóan megy, hogy mi mennyire nem tiszteljük őket. Meg, hogy milyen megalázó, hogy kihagyjuk ilyen fontos eseményből a rokonságot. Apu és anyu hiába mondja, hogy nekik ebben nincs beleszólásuk, hogy a mi döntésünk, de hiába. Azok az agyatlanok képtelenek felfogni, hogy nincs rájuk szükségünk. Nem akarom hosszasan ecsetelni, de én gyerekkorom óta azt láttam, hogy a rokonok csak lehúzták a szüleimet. Amikor viszont rosszabbul ment nekik, apu, majd anyu betegsége miatt eltűntek. Most már szerencsére nincs ilyen gond, erre a keselyűk újra megjelentek. Csak egy példa: a diplomaosztómra hívtam meg a kereszt szüleimet. És nem jöttek el. Más baromi fontos dolguk volt! Akkor most se legyenek ránk kíváncsiak. És soha az életben. Én megtanultam, hogy a sors a barátainkkal kér elnézést a rokonaik miatt. Ti hogyan építettétek le a rokonságot? Miért kell, hogy a legszebb napot is elrontsák?