Semmi szégyenérzet nincs az őrlődést előidéző huzakodást kezdeményező családtagokban?
Kimondottan arra gondolok, amikor egy fiatal felnőtt párkapcsolatot létesít és akkor markánsan köti az ebet a karóhoz a szülő is meg a fiatalnek a párja is. Vajon miért nem jut eszükbe a szülőknek is és a "párnak is, hogyha a történetben szereplő fiatalunknak mondja mingegyik a magáét a másikra, hogy bizony ez a fiatalunknak igencsak sok bajt és gondot fog okozni, hiszen ő mindenkivel szeretne jóban lenni, a családjával is és a párkapcsolatában is.
Én, ha szülő leszek, SOHA nem fogom a gyerekem fejét telebeszélni és nem fogok neki panaszkodni a párjára. De párkapcsolatban sem szeretem a páromat az anyja ellen uszítani.
Nem azt mondom, hogy mindent söpörjünk a szőnyeg alá, hanem azt, hogy minden esetben el kellene gondolkodnunk, hogy "BIZTOS, HOGY SZÜKSÉGES MOST EZ A KONFRONTÁLÓDÁS?"
Irj konkrétumot és akkor talán tudok véleményt mondani.
Nekem apám már akkor a párom ellen beszélt mikor még nem is ismerte.Szépen meghallgatttam rábolintottam és mentem tovább.
Most anyám panaszkodik a páromra,párom panaszkodik az egész családomra.Megtanultam kezelni a helyzetet,mindenkivel jóban vagyok,és nyugodtan alszom éjszaka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!