Volt már veletek olyan, hogy úgy éreztétek, semmire sem vagytok jók?

Hogy képtelenek vagytok bármit véghez vinni, mert kevésnek érzitek magatokat mindenhez? Én így vagyok vele, mindennel kapcsolatban kisebbrendűségi érzésem van, és ha még be is szólnak (akár csak építő jelleggel), mégjobban összekucorodom és óriási bukásnak érzem, ha elrontok valamit. Egyszerűen összeomlok a legkisebb feladat előtt is és nagymértékű szégyenérzet kerülget egyfolytában.

Józan ésszel tudom, hogy ez nem normális, de így érzek, mindigis így éreztem. Viszont mostmár elegem van belőle és változtatni akarok. Csak nem tudom, hogyan kezdjem. Tudnátok valamit javasolni? Vagy lehetséges, hogy az ilyen típusú emberek mindig ilyen lúzerek maradnak?