Voltatok már ilyen helyzetben?

Mi 10 eve egyuttelunk a parommal,es 2 kisgyerekunk van.

Most tervezzuk az eskuvot,mert mostanaig azon a velemenyen voltunk,hogy nem fontos a papir,de most o valamiert megis szeretne,es en nem vagyok ellene.

Szerintem valtozni nem fog a kapcsolatunk,ha igen akkor jobb lesz.

Ha neked fontos akkor beszeld meg vele oszinten,es o meg fogja erteni,hiszen ha neki nem szamit,de neked igen,akkor miert ne? Sok szerencset:)

Sziasztok. Hát olvastam itt egyik, és másik oldal véleményét is. Házas vagyok másfél éve. 4 éve vagyok együtt a férjemmel, aki megismerkedésünk után 1 évig fújta, hogy ő nem nősül, és az csak egy papír. Számomra fontos volt de nem életbevágó. Végül is 2 éves fordulónknál megkérte a kezem. Leesett az állam, 3évesek voltunk mikor a lagzi volt.

Rá lehet húzni a házasságra, hogy csak egy papír, DE ha két ember szívből szeretné és fontosnak tartja sokkal többet jelent mintsem egy papír. Az kimondani, hogy férjem, vagy feleségem, a barát-barátnő helyett érzelmileg nem összehasonlítható,egy igazi megerősítő szorosabb kapocs. Sokkal többet emlegeti a férjem az esküvő emlékeit, telefonján a mai napig cserélgeti az esküvős képekből a háttérképet. Nagyon jó érzés. Szerintem esküdni csak így érdemes ha valakik ezt közösen tiszta szívből akarják. Sajnos azzal a részével meg egyet értek, hogy együttélés nélkül nem szabad babán gondolkozni. De senkit nem akarok oktatni. Mindenki a maga életének a kovácsa.

Először is lakva ismeri meg az ember a másikat!! Hiába vagytok öt éve együtt! Költözzetek össze és utána meglátod, szeretnél-e még mindig babát tőle.

Egyébként mi öt év után házasodtunk össze most augusztusban, de 19 hós a babánk. Igaz 4 éve együtt is élünk. Először ő akarta a házasságot 2 hét járás után, aztán nem lett belőle semmi. Mikor én hoztam szóba, ő nem akarta, végül most májusban megint megkérte a kezem :))

legelső 14:11:

bunkó nősoviniszta.