Ha ő az igazi, szabad elbizonytalanodnom? Ha elbizonytalanodom szabad hozzá mennem?

"De persze ott van az is, mivan ha ilyen marad? Azzal együtt tudnék élni?"

Szerintem ettől nem kell félned... ez már csak rosszabb lesz, aki már most ilyet csinál, annál nincs messze az, hogy megüssön :(

Sajnálom, de tényleg jobbat érdemelnél.

Gondolom felnőtt ember, aki már nem foghat mindent a sz@r gyerekkorára, mert ő maga képes irányítani a jelent és uralkodni magán függetlenül attól, hogy régen milyen volt az élete. Egyébként ez piszok rossz kifogás, mert pont a rossz élmények miatt kellene inkább arra törekednie, hogy ő más legyen, ő máshogy bánjon azzal, akit állítólag szeret.

Nehéz gyerekkor...mindenkinek megvan a maga gondja. Én azt mondom, hogy csak azért ne tűrj neki mindent el, mert nehéz volt a gyerekkora. A múltat felejtse el, és főképp ne rajtad töltse ki a mérgét.

Te tudod, hogy akarod e ezt egy egész életre, vagy sem. De arra ne számíts, hogy bármit is 100%-osan fogsz érezni. Bizonytalanság mindig lesz. Időnként előjön majd minden élethelyzetben.

Pedig tudnia kéne határokat,mert felnőtt ember. Gyengébbet nem bántunk,nem fogunk le,nem szorítgatjuk,mert az nem menő. Nekem párom,ki volt akadva,hogy mi az,hogy meglököm,amikor ő sarokba szorít. Megjegyzem,ha ő megfogta idegességében a karom,az aztán 1 hétig lila volt,ha viszont ezért meglöktem(volna),mintha falat akartam volna tologatni. Nem azt mondom,nő se ütögessen,de egy férfi meg egyenesen szégyellje magát,hogy visszaél a minden bizonnyal sokkal nagyobb testi erejével egy gyengébb valaki fölött! Te meg akkor se gyárts kifogásokat,amikkel felmentheted. Higgy nekem: lehet,hogy rossznak tartja,meg esetleg sajnálja,hogy agresszív,de attól még láthatóan akkor sem tudja ezt kontrollálni. Pedig tudnia kéne! Csak gondolkozz el,ha tényleg úgy érzed,jobbat érdemelnél,az valószínűleg úgy is van:)

Utolsó válaszadó voltam.

22 éves vagy, körbeleng a lila köd, nem látsz a szemedtől. Ez csak egyre rosszabb lesz, mert ugye kutyából nem lesz szalonna, megváltozni sosem fog. Most csak megszorít, holnap majd megpofoz, aztán egyszer valahol az intenzíven kötsz ki majd, félholtra verve.

Ne hidd, hogy a gyerekkora miatt van. Igaz én nő vagyok és az apám nem elhagyott (bár azt tette volna), hanem molesztált, mégis normális felnőtt lettem, egy szerető feleség és anya.

Három dolgot nem értek!

Az egyik, hogy 22 évesen miért akar bérki is férjhez menni?

a másik, hogy miért hiszik azt a nők, hogy bárkit is megváltoztathatnak?

A harmadik pedig, hogy lehet szeretni egy agresszív embert??

Sajnos vannak olyan típusú nők, akik akkor érzik jól magukat, ha ütik őket, lelki terrorban tartják. Persze panaszkodnak folyamatosan, de azért folyton folyvást ilyen pasik mellett kötnek ki.

Te ne legyél ilyen! Csak egyszer élünk, az legyen olyan élet, amire ha visszatekintesz idős korodban, ne fájdalom és bánat legyen, hanem gondolhasd azt, hogy de kár, hogy elmúlt és milyen szép volt!

Végül pedig: ha egy ilyen embernek gyereket szülni kész felelőtlenség. Még ha nem is lesz lelki sérült, de egy életen át ott lesz benne, hogy az apja mit művelt az anyjával. És neki ezt végig kellett néznie. Majd elfordul az apjától és végül lehet, hogy az apjával közös otthonban, de apa nélkül fog felnőni.

Én egyetlen dolgot irigylek a mai napig, sok-sok ismerősömtől: a szerető apukájukat, hogy volt és van apukájuk. Nekem ez nem adatott meg.

A férjem egy ambiciózus, humoros ember, zéró agresszióval. Boldog vagyok, hogy rátaláltam és a kisfiamnak ilyen apukája lehet!

Gondold meg, mert 40 évesen már hiába sírsz...