Annak mi értelme van, hogy egy pár eljegyzi egymást, de eszük ágában sincs idővel megházasodni?

Igazából semmi értelme. A jegyesség ugyanis konkrétan azt jelenti, hogy össze akarok házasodni a másikkal és nem mást, ez a házasság előszobája. Még ha veszünk egy gyűrűt és azzal megpecsételjük, hogy összetartozunk, az is egy más téma. De hogy eljegyzést is tartsunk, annak tényleg semmi értelme. Akkor már menyasszony és vőlegény leszünk. Annak meg nincs értelme, ha nem házasodunk össze.

De mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik.

Semmi. Illetve pontosan az, amit írtál: örök vőlegény és menyasszony. Megrekednek egy szinten. Ez általában azért valamilyen ok vagy ürügy miatt idővel meg szokott törni, nem maradnak örökké jegyesek.

A népnyelv erre ezt mondja: "hosszú jegyesség - rövid házasság." És még mindig bejött eddig, tapasztalataim szerint. Két párt is ismertem közelről, akiknél 10 éve volt meg a gyűrű, de esküvő sehol. Mindkét helyen a kislány ragadt anyuka szoknyáján (vagy ragasztotta oda a mama).

A lélektan azt mondja, hogy megrekedtek egy lelki szinten és nem mernek továbblépni, ezért maradnak örök "mi lesz majd, ha" - állapotban. A jegyesség megvan, de a házasságot és az ezzel járó felelősséget, hűséget, kötelékeket, és az esetleges gyerekeket már nem merik bevállalni.

Azt sokan nem látjátok be, hogy nem mindenkinél vannak "szintek". Vannak, akik alapból úgy indulnak neki egy párkapcsolatnak, mint egy házasságnak, nem kellenek szintek meg lépcsők meg mi a fene. Csak kell nekik egy szimbólum, hogy összetartoznak.

Ha azt mondom a kedvesemnek, gyere, menjünk vegyünk egyforma bőr karkötőt, legyen ez a jele annak, hogy el vagyunk jegyezve, nem lennétek kiakadva, mert nem a társadalmilag jóváhagyott gyűrűről van szó.

szerintem ez az én egyik válaszom miatt fogalmazódott meg benned :D én aposztrofálom magunkat úgy, hogy örök vőlegény-örök menyasszony :)

mostanra kicsit puhultam ilyen szempontból, bár már lassan 1.5 éve jegyesek vagyunk. az ok, h nem szeretném elkapkodni. ebben a tekintetben a lassú víz partot mos elvet vallom. igaz, a kapcsolatba mindketten hamar beleugrottunk, mert tudtuk, h együtt szeretnénk élni, közös terveink vannak a jövőre, idővel családot is alapítunk. de mivel a szüleim pont a születésem után váltak el, így a házassággal várok a közös gyerekünk 5. születésnapjáig. ha addig kibírjuk az élet viharait, akkor van értelme. ha korábban szétmegyünk bármi okból, akkor pedig nincs kedvem egy válóperhez.

nem hinném, hogy egy kapcsolat minősége a házassági papíron múlik. inkább az számít, h ki mennyit tesz bele, figyelünk-e egymásra, tudunk-e kompromisszumokat kötni.

illetve hiszek abban, hogy ha szeretjük egymást, akkor papír nélkül is együtt maradunk, ha nem működik a dolog, akkor annak megléte mellett is szétmehetünk.

számomra igazából semmi komolyabb vonzó dolog nincs a házasságban. nem vágyom habcsók esküvőre (sok nőtársammal ellentétben), nem szeretnék semmilyen jogi és vagyoni köteléket vállalni. gyávaságnak hangzik, de én így érzem jól magam. soha nem szólom le azt, aki házasságban él, sőt, drukkolok, h sikerüljön nekik! jó dolog látni manapság, ha két ember igazán szereti egymást. papírtól függetlenül.