Van itt olyan aki már nem volt szerelmes az esküvőjén? Milyen volt? Ugyanolyan szép és jó, mintha szerelmesek lettetek volna?

Kedves utolsó: a 8. nyelvemet tanulom éppen (az anyanyelvemet nem számolva), és biztosan állíthatom, hogy minden nyelvben van rá külön kifejezés. Azonban sok nyelvben (számunkra) árnyalatnyi eltéréssel fejezik ezt ki, de ez nem jelenti azt, hogy a két különböző szó között nincs különbség. Csak azért, mert a nyelv struktúrája eltérő, és más nyelvtani eszközökkel fejez ki dolgokat, még nem feltétlenül ugyanaz a két szó.

Ha ez megnyugtat, pl. a japánban magára a szerelemre is van 2 külön hangvételű szó, és ezen kívül a szeretetre is van külön megfelelő. A görög nyelvben is négyféleképp mondhatjuk, hogy szeretünk. A latinban is meg van különböztetve a két szó; márpedig a latin fél Európa nyelveinek az alapja. És még sorolhatnám.

Nincs túlmisztifikálva. A világon minden ember számára egyértelmű a kettő közötti különbség, még akkor is, ha az adott nyelv nem választja szét olyan élesen.

A szerelem, mint biokémiai érzés maximum 2-3 évig lehetséges, ezt kutatásokkal bizonyították, ami alatt az a rózsaszín köd érzés van, ami később mélyebb érzésekké változnak, ami szintén szerelem és szeretet keveréke. Szerintem itt a két tábor gyakorin félreérti egymást. Aki azt írja, hogy szeretet érez a párja iránt, nem olyanra gondol, mint ahogy a nagymamát szeretjük. Véleményem szerint a szerelem érzése folyamatosan változik és ez a normális. 5 év után nem lehet olyan, mint az első találkozáskor, de 30 év után is másmilyen mint az első 5 év után. Mi ezzel a baj? Ha a testi vonzalom megmarad és nem laposodik el a kapcsolat, akkor nem lehet baj a szerelem változásával sem. Aki pedig arra vár, hogy 10 év után is érezze a rózsaszín ködöt az csak csalódni fog, mert az esetek döntő többségében lehetetlen azt az érzést fenntartani. Nekem őszintén szólva nem is kellene az a kezdeti érzés, mert a mostani mélyebb és ragaszkodóbb szerelem szebb, de mindenki más érzést keres. Házasodni pedig jobb a rózsaszín köd és rövid együttélés után, mert később kisebb az esély a csalódásra, mivel már ismerjük a másik hibáit is. Így a döntésünk is felelősségteljesebb.

[link]

Ez a biokémiai dolog egyszerűen nem igaz. A szerelem egy összetett dolog, ami több hormonális tényezőből is áll, nem egyből. Régebben egy topicban írtam egy hozzászólást erről, ahogy részletesen elmagyaráztam, melyik hormon miért felelős, és miképp tartható fent ez az érzés.

A szerelemhormon 2-3 évig aktív az egy városi legenda. Ha érdekel, megkereshetem a posztot, hátha eloszlatja a hülyeségfelhőt, amit a femina és hasonló oldalak cikkei alkotnak. (női lapozó? most komolyan? mint tudományos forrás?)

A szerelem jóval több annál mint puszta evolucinonista felfogáson alapuló biokémia. Mellesleg megjegyzem, hogy ez Schopenhauer pesszimista német filozófus teóriája volt a 19. században. Ez a nézet ma pontosan ugyanolyan elavult katyvasz mint a Freud-féle pszichoanalízis. Azóta szerencsére nyilvánvalóvá vált, hogy a szerelem egyfajta pszichológiai állapot is, ami tartós magyarán egy olyan ember érzelmi kötődése még évtizedekkel is teljesen másmilyen lesz a párja iránt mint annak, akinél teljes egészében hiányzott már a kapcsolat első fázisából a "rózsaszín ködnek" lealacsonyított intenzív, szenvedélyes érzés.

Minden párkapcsolatnak van egy dinamikája. Ezeket fejlődési szakaszként lehet értelmezni és a kezdeti lángoló, szerelmes érzés az első szakasza. Ha ez hiányzik, és eleve egy olyan elvagyunk, mert jól kijövünk érzéssel indul, akkor az olyan, mintha beérné valaki egy 3 lábú asztallal. Azon is lehet végülis enni, dolgozni, mert jobb mint a semmi, de mindig hiányozni fog a 4. láb. Puszta emberbaráti szeretetre nem lehet alapozni egy házasságban, ugyanúgy, ahogy önmagában a lángoló, vak szerelemre sem. Arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt a személyt, aki a kettő lehetőségét magában hordozza.

PollyPodliPotty

Mi az, hogy rábízod az életed? Örökbe fogad a pasi, vagy mi? Te ilyen alárendelt vagy?