Van itt olyan aki már nem volt szerelmes az esküvőjén? Milyen volt? Ugyanolyan szép és jó, mintha szerelmesek lettetek volna?

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy szomorú, hogy sokan így látják a helyzetet. Az, hogy sosem éreztetek szerelmet, és jobb híján megházasodtatok, valamint az, hogy a szerelmet - a világ, a költészet, a művészet legnemesebb érzését - "rózsaszín köd"-nek és feleslegesnek nevezitek, egyszerűen tragikus.

A szerelem az emberi kapcsolatok, a társadalom kialakulásának mozgatórugója. A szerelem az, ami párokat, családokat, később generációkat alkot.

Akik negatívan nyilatkoznak a szerelem-élményről, azokról elmondható, hogy sajnos sosem élték át, ezért nem létező, vagy felesleges, mulandó fenomenonként kezelik.

A valóság más. A szerelem más, mint a szeretet, és más, mint a rózsaszín köd. A rózsaszín ködöt szerelemnek nevezni nagy hiba, hiszen ez olyan kapcsolatokra jellemző, melyek plátóiak, vagy éppen kezdetleges stádiumban állnak, a felek nem ismerik még eléggé egymást.

A szerelem ezzel szemben az a mély, odaadó (és igen, szenvedélyes) érzés, amely összetart a pároddal, ami miatt képes vagy elfogadni a hibáit, és ami miatt ő elfogad téged, anélkül, hogy úgy éreznéd, állandóan kompromisszumokat kell kötnöd. A szerelem az az érzés, ami arra biztat, hogy sosem akarsz tőle elválni az életben.

Azok, akik olyan felfogással házasodnak, hogy "társ" kell, akit szeretni, tisztelni, becsülni lehet, nem tudják, miről beszélnek. A szerelem mindezt ÉS még valami pluszt magába foglal. A szerelem nélküli házasság, tisztelet, szeretet nem más, mint BARÁTSÁG. Itt nem társak, hanem partnerek a felek. Nagyon nagy különbség. Társa annak vagy, akivel érzed, hogy összetartozol. Ilyen érzés sosem - bármennyire is bizonygatják - fog olyan iránt kialakulni, akibe nem vagy szerelmes. Miért? Mert ilyen az emberi természet. Amit a barátilag házasodók a párjuk iránt éreznek az ragaszkodás, baráti szeretet, de ezek nem egy boldog családi élet alapjai.

Valaki említette, hogy szerelemre családot alapítani olyan, mint homokra építkezni. Ez épp ellenkezőleg van. Ha a felek között van szerelem, akkor minden más feltétel adott - ha nincs, akkor egy kósza szellő, bármilyen benyomás felboríthatja az idillt, mert minden esély meg van rá, hogy a pár egyik tagja egyszer csak szerelmes lesz..... másba.

"Abból a kapcsolatból ahol megvannak az alapvető érzelmek (szeretet, tisztelet, odaadás, bizalom) van kölcsönös érdeklődés, játék, szenvedély nem igazán hiányzik a vörös köd, a fályolos rózsaszín felhő."

Az ilyen kapcsolatokat barátságnak nevezzük, nem szerelemnek és nem házasságnak.

Őszintén kívánom mindenkinek itt, aki a rossz döntését próbálja meg magában igazolni azzal, hogy itt hadakozik, hogy egyszer találja meg az IGAZI, mély szerelmet, és ébredjen fel abból a látszat barátság-házasságból, amiben él. Mert az életen át tartó szerelemnél nincs odaadóbb, hűségesebb, mélyebb, gyönyörűbb érzés, és ezzel évezredek óta tisztában van az emberiség.

Én is elszomorodtam - de tényleg - hogy ennyi ember köti össze az életét úgy, hogy azzal sincsenek tisztában, mi az a szerelem. Langyos szavakkal dobálóznak, hogy szeretet, tisztelet, és haragosan ócsárolják a kezdeti rajongást, szerelemként beállítva azt.

Egyszerűen elszomorító, hogy sosem éreztek éveken át tartó, mély, őszinte szerelmet, és még csak bele sem gondolnak, hogy létezhet.

nekem nem lesz esküvőm, de ezek még azt is kétségbe vonom, h szerelmes vagyok-e a páromba :)

jól érezzük magunkat együtt, támogatjuk egymást, hűségesek vagyunk, megoldjuk a felmerülő nehézségeket. ja, és nagyon szeretjük a másikat.

nem tudom, h ez mi, de vele szeretném leélni az életemet, családot alapítani, nyaralni, sokat beszélgetni, új élményeket együtt átélni.

na, okosok, mondjátok meg, h most mi a fütty van! :P

A szerelmet mindenki másként éli meg, egyesek így, egyesek úgy...

Senki nem mondhatja meg, hogy TE vagy ÉN mit érzek a párom iránt. Nem vagyunk egyformák (szerencsére) így mindenki érezhet azt, ami jól esik és mindenkinek eshet más jól. Vannak akiknek a pezsgés a pontosabb, van akinek a nyugodtság kéz a kézben. Nem értem ez miért baj, és miért kell kiforgatni a másik szavát...

Nem értem miért nem lehet boldog az aki "józanul" szeret, kik vagytok Ti, hogy ítélkezzetek?...:-S

"Nem értem miért nem lehet boldog az aki "józanul" szeret, kik vagytok Ti, hogy ítélkezzetek?...:-S"

Félreértesz. Semmi probléma a "józan" szerelemmel, ameddig az szerelem. A józan szeretettel! azzal már van probléma egy házasságban.

Te és mások is egyértelműen kijelentettétek, hogy nem vagytok szerelmesek, soha nem is voltatok, de szeretitek, tisztelitek. Ezt nem tudom felfogni, hogy ilyen körülmények között miért házasodik az ember? Miért tagadjátok meg magatoktól az esélyt is, hogy rátaláljatok arra, akit igazán szeretni tudtok?