Naszajandekbol ekkora botrany?

> s nem érdekel, mit kér az ifjú pár! Gratulálok!

Dehogynem érdekel. Mondom: szívesen veszek bármit nekik vagy adok készpénzt, utóbbi praktikusabb a mai világban. A hangúly: nekik!

Ha az én ismerősöm lenne a kérdező, én is sznob, beképzelt p**nak tartanám. És még hozzátennék néhány nem igazán kedves jelzőt.

Az viszont nem értem, miért kötelező a kérdezővel egyetérteni. A legtöbb ember úgyis így gondolkodik, mint én. Mondjuk 99%.

"Az viszont nem értem, miért kötelező a kérdezővel egyetérteni. A legtöbb ember úgyis így gondolkodik, mint én. Mondjuk 99%."

Ezt honnan veszed? A válaszok nem ezt mutatják.

> Te kb ennyire tiszteled a szeretteid, hogy így állnál hozzájuk, ha ilyet kérnek?

Nem, az én szeretteim nem kérnek ilyen baromságokat ;) Mondjuk ők nem azokból a "felső körökből" kerülnek ki, akik már nem tudják, jómódjukban min kínlódjanak.

Figyelj, én se a felső körökben mozgok. Mégis szívesen segítek az állatokon, és az embereken is.

Én sem voltam még olyan esküvőn, ahol ilyet kértek volna, viszont nem is ítélném el azt, aki ilyet kér. A jó szándékot látnám meg benne, s büszke lennék rá, hogy nem csak magára gondol.

Olvastad, hogy valaki megpakolt iskolatáskákat kért, s azt adományozta tovább rászorulóknak. Ezt is szép gesztusnak tartom. De lassan kezdem magam hülyének érezni, mert szeretek másokon segíteni, még ha egy kis aprósággal is, de akkor is jó érzéssel tölt el.

"jómódjukban min kínlódjanak" ???

Neked másokon segíteni kínlódás? Egy jóérzésű embert örömmel tölt el, ha valakin, bárkin segíthet. De úgy látom te az az ember vagy, aki ezt képtelen belátni, míg maga nem kerül olyan helyzetbe, hogy jómódjukban kínlódó emberek segítségére szoruljon.

Adj ételt egy középszerű embernek, meg adj egy szegény éhezőnek, és majd a tekintetükből érezni fogod a különbséget. Innen levezetve, talán azt is megérted, mennyivel nagyobb örömöt tud okozni a kérdezőnek bármilyen tárgynál, hogy ekkora segítséghez juttathatja azokat az állatokat.

Ennél a pontnál bekapcsolódnék:

Ez a 150. kérdés-válasz, ahol azt olvasom, hogy egyik a másikától számonkéri, hogy kinek mikor mennyit segített, mikor adott ennivalót az éhezőnek stb...

Soha senkinek nem jutott viszont az az eszébe, hogy az ide író másik fél, maga is az éhezőkhöz tartozhat? És neki magának lenne szüksége segítségre, de azt tapasztalja, hogy sehol nem kap?

Én például ebben a cipőben vagyok. Anyaotthonban élek a kisfiammal. Nincs otthonunk, nincs jövőnk.

Amikor elolvasok egy ilyen kérdést, nekem összeszorul a torkom, hogy milyen jó dolguk van másoknak...

Nagyon szomoru ami veled tortent, sajnalom! De valoszinu nem a kerdezo hibajabol jutottal Te anyaotthonba.

Es az, hogy a kerdezo megdolgozott vagy a segge ala tettek, hogy milyen jo dolga van, nem is fontos. Mert szerintem nem csinal azzal rosszat, hogy a menhelynek adomanyoz. Neki ez a szivugye, ezert dolgozik. Megint masok, mast tamogatnak.

Nem is ertem miert tamadjak?

Miert lenne jobb ha utazast vagy penzt kert volna?

Elkepzelheto, hogy valakinek nincs 10 vagy 20ezer forintja ajandekot adni/venni es esetleg kolcsonker, mert ugye nem szoktak 2000 boritekba tenni es sok boldogsagot kivani. Szerintem jobb hogy oszinten elmondtak mire is megy az a penz amit ok ajandekba adnanak a parnak.

Es ha ok megtehetik mert nincs szukseguk a penzre, hat szerencsesek vagy kemenyen dolgoznak erte!