Férfiak! Ti el tudnátok képzelni, hogy 20 éves korotok körül meg találjátok az igazit?

de ez nem csak a férfiaknál jöhet elő. Az egyik barátnőm hozzáment az első szerelméhez, a fiú idősebb volt nála jóval akkor, ő már "kiélte magát", vagy nem tudom hogy írjam, hogy az előző válaszolónak tetszen:) 10 éve vannak együtt, a lánynak már a házasság előtt is szeretője volt. Pedig egyáltalán nem olyan típus, a családja is erősen vallásos, rendes, dolgos család...

Egyébként most belegondoltam...nekem nincs olyan férfi/fiú ismerősöm, aki 20 évesen már megtalálta volna az igazit, legalábbis azok, akiket legalább 20 éves koruktól ismerek, ma már nem az akkori barátnőjükkel vannak (itt nem a 21 évesekre gondolok, akik 20 évesen jöttek össze a párjukkal, hanem 26-30 év közöttiekre).

#2 vagyok.

Én igazából azt értem, hogy kíváncsiság, mert tényleg érdekes kérdés, hogy vajon minden punci ugyanolyan meleg-e belül meg stb.

De vágy akkor is lesz, amikor már az ember megdugta a fél országot, hiszen akkor is fognak olyan csajok mászkálni az utcán, akit még én nőként is megfektetnék:D Ezzel nincs gond szerintem, sőt, én is megnézem a szép lányokat, a jóképű fiúkat is. A barátom szintén, és általában megvitatjuk, hogy férfi-női szemmel ki milyennek látja.

Ha én 50éves leszek lógó mellekkel, és kevésbé magas libidóval, akkor lehet, hogy a párom megkívánja a feszes húszasokat, a lényeg, hogy szeressen annyira, hogy ez maradjon meg fejben, vagy űzze el a gondolatot.

Én úgy gondolom, hogy éppen ez a kapcsolatok próbája. Aki egy kósza sunciért otthagyja az amúgy számára tökéletes Nő-t 1x év után, annak szakadjon is bele a farka.

Nőknél ugyanez.

Párom 22 volt, mikor összejöttünk, jelenleg 6,5 éve vagyunk együtt. Nagyon úgy néz ki, hogy minket semmi nem robbant szét. :)

23/L

Ez a kiélte magát dolog engem is irritál...

Előző vagyok, 23/L, 6,5 éves kapcsolatos.

Nem mondom, hogy én nem kívánok meg mást, meg ő sem, mert ez teljesen természetes dolog, de én úgy vagyok vele, hogy nem fogok félre menni, nem akarok szakítani, mivel a kapcsolatom maga a tökély, átlagos hibákkal, problémákkal. Tegyem tönkre, hogy aztán meg majd fogjam a fejem, mekkora állat voltam, hogy elveszítettem azt, aki a szívét-lelkét kitette nekem? Megéri?

Magamban lerendezem és kész. Ennyi, az emberek túl komplikálják a dolgokat, nem élted ki magad, fiatal vagy, blablabla, közben csak egymásra kéne figyelni, megbecsülni a másikat, szeretni, felépíteni a kis közös életet és nem romba dönteni, úgy végig menni ezen az életen.

Ez a kiélés dolog egy jó nagy ökörség. Ilyen nincs.

Két példa van a környezetemben, ahol az igazit 15 évesen találták meg a lányok ( a fiúk is 16-17 évesek voltak akkor) és nem voltak kiégve, ma házasságban élnek és mindannyian 30 felettiek már.

A mai világban ez még ritkább, de azért előfordulhat, de ritka nagyon. sokszor együtt is maradnak, de mondjuk 5-8 év után döbbennek rá, hogy kihűlt a kapcsolat...szóval inkább a szerelem-szeretet szűnik meg. Talán még éretlenek rá.

A kérdésre nincs helyes válasz, mert van olyan férfi akinél ez lehetséges, és van, akinél nem. Attól függ, milyen ember. Manapság ritkább az, hogy fiatalon leköti valaki magát és komolyan is gondolja, arról hosszasan lehet értekezni, hogy ez ösztön-e, vagy rásegít-e a média, stb.

De attól, hogy ritkább, még van ilyen.

Személyes véleményem, mint szintén fiatalon elköteleződött feleség, az az hogy ha a férjem 40-valahány évesen hirtelen azt mondja, hogy mégse élte még ki magát, akkor díjazni fogom az őszinteségét, és azt fogom mondani hogy OK, akkor most kap erre időt, csináljon amit akar, aztán értékelje ki magában, hogy megéri-e azért felrúgni a jó házasságunkat. Ha úgy dönt, hogy nem, akkor többet nem beszélünk arról az időszakról. Szerencsére van olyan őszinte, hogy nem csalna meg, hanem inkább nyíltan beszélne a problémákról, ezért is mentem hozzá nyugodt szívvel.