Miért, , ítélik el" azt aki már 20évesen férjhez megy?

Kedves Kérdező!

Teljesen átérzem a helyzeted. Nekünk 3 hónapja volt az esküvő én 22 férjem 29 éves, több mint 7,5 éve vagyunk együtt. Ő dolgozik én pedig ősszel fogok államvizsgázni. És mi ne mondjak sokszor kapok olyanokat mikor megtudják h MÁR férjnél vagyok, hogy csak na. Képzeld lagzi után 1 és 2 héttel még mentem vizsgázni hát a csoporttársak pillantásai...................... meg úgy mindenki rácsodálkozik. És igen valóban bosszantó egy kicsit, hogy miért elítélendőbb az ha valaki huszonévesen házasodik, mint például az hogy a mai 14-16 éves lányoknak a buszon az a fő témájuk, hogy kit, hol, mikor és milyen részegen..., valamint az hogy 16évesen megszül nagyon sok lány. Szóval ne foglalkozz senkivel, tojd le ki mit mond!!! És igen le a kalappal előttetek, hogy ennyi minden keresztül mentetek EGYÜTT !!!!!!, büszkék lehettek magatokra, a kapcsolatotokra!! És tiszta szívből kívánok Nektek nagyon sok boldogságot!! :)

Egy 22 éves BOLDOG feleség! :)

25-ös válaszoló vagyok.

Látod, rögtön belementél a csapdába amit írtam, mérgedben elmondtál olyan dolgokat amikhez gyakorlatilag semmi köze nincs annak aki felhergelt.

Sajnálom hogy ilyeneken kellett keresztülmennetek, habár nálunk remélhetőleg nem ilyen komoly, itt is volt éhezés, betegség (valószínűleg maradandó), meg rengeteg szörnyűség.

Próbáld meg visszafogni magad, légy okos.

Ha valaki okoskodik, hagyd rá.

Nem kell neki tudnia a te magánügyeidről, ráadásul van olyan drága jó ember aki még rád is fogja hogy hazudsz, mert ilyen nincs.

Csak ügyesen, vigyázzatok magatokra és legyetek boldogok! :) 22/N

Én 22 vagyok, két hete kérte meg a párom a kezemet, az első kérdése az, hogy terhes vagyok-e? NEM. De a következőknek azt fogom mondani, hadd sajnálkozzanak.

Legyetek nagyon boldogok. (mi is 5 éve vagyunk együtt)

22 évesen mentem férjhez( 3,5 év együtt lét után) , 24 évesen szültem az első lányunk.

Az hülyeség, hogy a fiatalon kötött házasságok felbomlanak, nem attól függ. Mi már több mint 16 éve szeretjük egymást, és a kapcsolatunk csak egyre jobb lesz :-)))

Aki megszól vagy rosszat jósol az féltékeny. Az élet majd téged igazol .

Kedves 33-as, egy hibája van az elméletednek.

Nem mindenkinek volt alkalma tizenéves koráig barbiezni, utána meg felhőtlenül lázadozni.

Van akinek hamarabb meg kell érnie, és van akinek több tapasztalata van az életről mint egy nyugdíjasnak akit egész életében anyuka pátyolgatott.

A 25-ös meg nem már nem is tudom hányas válaszoló vagyok. Elhiheted, elég szar életem volt ahhoz hogy tizenévesen felnőtté érjek, és amikor édesanyám kirakott 18 évesen pár ruhával az utcára, megtanultam egyet s mást. Például hogy a párom az egyetlen akire számíthatok ebben a nyomorult világban, és azóta sem változott a helyzet :)

Nem hinném hogy én lennék az egyetlen, és azt hiszem a kérdező is szerzett már elég tapasztalatot.

Nem a bulizós kétnaponta más palival fetrengő kortársakra kell rögtön gondolni, mert mindig van kivétel.

Sőt, én szégyellem is ha ezekhez hasonlítgatnak, s ebben sem vagyok egyedül.

Hülye irányba halad ez a világ, és lassan már az lesz a ciki aki normális marad...

Régen azért szóltak volna meg, hogy 20 évesen nincs még gyereked!

Ma meg azért, ha férjhezmégy!

Változik a világ! Sz@rd le mások véleményét és cselekedj belátásod és a szíved szerint! Sok boldogságot!

38-as, miért is raktak ki 18 évesen? Ok nélkül egy szülő nem tesz ilyet...

Amúgy ez nem az elítélésről szól. Minden embernek más az értékrendje. Minden ember más. Sosem tetszik ugyanaz a ruha mindenkinek, vagy ugyanaz az autó, mert mindenki mást lát benne, más tetszik, vagy éppen nem tetszik. Így van ez a párkapcsolatotok terén is, és nem csak a Tiéteken. 20 éves vagy, férjhez mész. Van akinek tetszik, van akinek nem. Ha 40 éves lennél és férjhez mennél, akkor is lenne akinek tetszik és lenne akinek nem. És ez így a normális. Csuda egy világ lenne, ha minden ember egyforma lenne... :-)

És ezért én is azt javaslom, amit előttem oly sokan: Te csak azzal törődj, amit érzel/éreztek. És az esküvő ne látszat legyen, ne a nagyközönségnek szóljon, hanem egy örökös elhatározás legyen, miszerint igenis egymással szeretnétek lenni, amíg csak lehet! Így nem lesz semmi gond!

Sok boldogságot!