Egy csókot meg tudnátok bocsájtani? Bővebben lent.

Ha a házasság hullámvölgyét az alkoholizmus,erőszak vagy hűtlenség jelenti,akkor nem feltétlenül kell mindenáron kitartani.Ha pénztelenség,betegség vagy váratlan tragédia,akkor természetes,hogy az ember a társa mellett marad és vele vészeli át a nehéz időszakot.Jobban felnézek egy olyan emberre,aki mert lépni és tett azért,hogy élhető legyen az élete,mint egy olyanra,aki 60 évig élt a pokolban csak mert bármilyen elv miatt ő kitart.

Lehet,hogy a fogyasztó társadalom része vagyok és inkább kidobom,ami használhatatlan,mert van egy szint,ami alatt úgy érzem többet érdemlek,mint egy selejtet.Értem ez alatt a hűtlen férjet is,aki ha nem éri be egy nővel,akkor minek erőlködni,menjen.( Az illető neme nem mérvadó,feleséget is írhatnék)

Én ezért nem bocsátanám meg: ,,a nő nyomult rá"

Na amikor ez a szöveg van, az azt jelenti, hogy a másik máris keni a sz*rt a másikra...milyen érdekes, hogy amikor a pasik félrelépnek mindig a nő nyomult rájuk. Ja.

Hát, én nem akarok papolni, de úgy gondolom, h erre a kérdésre csak az tud igazán válaszolni, aki már meg is tapasztalt egy ilyen félrelépést.

Ugyanis én is úgy véltem, h soha nem bocsájtanék meg egy csókot sem.

Aztán, mégis megtörtént. Megbocsájtottam. Persze, ez azért sok mindentől függ ilyenkor.. mármint, h sikerül e megbocsájtani. Az én férjem (aki még akkor nem volt a férjem) nagyon megbánta, amit tett. Jó mondhatnám, h a csaj nyomult rá, bla bla. A lényeg,h megtörtént az a csók.

Én pedig láttam, h a férjem mennyire szenved tőle. Ő maga vallotta be, engem pedig hideg zuhanyként ért az egész. Nagyon kiborultam! Remegve bőgtem az ágyamban napokon át, annyira fájt. Azt hittem belehalok.

Hogy mi segített mégis megbocsájtani? Tudtam, h mindezek ellenére szeret, és h tényleg nem jelentett neki az egész semmit. Láttam rajta, éreztem a szavain, az állandó bocsánatkérésein. Hallatszott a hangán, a sírásán.

Aztán, végülis úgy voltam vele, hogy emberek vagyunk, hibákkal, és néha megbotlunk. Akárkivel előfordulhat, egy gyenge pillanatban.. a párkapcsolat hullámvölgyeiben, mikor épp szomorú az ember, csalódott, a párkapcsolata nem úgy működik, ahogy kéne.. és akkor jön egy 3., aki pont azokat mondja, amiket hallani szeretnél..

Ezekre nincs mentség, de én úgy vagyok ezzel, h egyszer megbocsájtható. Főleg, h semmi más nem történt köztük.

Nem mondom, h könnyű volt :) kb 1 év volt mire teljesen kihevertem. Ez nálam az, h már úgy gondolok rá vissza, mint egy rossz emlék. Meg ugye, mire a bizalom visszaépül.. Már egyáltalán nem fáj, sőt, eszembe sem jut. De ez erről a férjem is tehet, mert éveken keresztül bizonyította, h tényleg szeret, és tényleg csak egy botlás volt, és nem fordul elő többé..

Azóta valahogy jobban odafigyelünk egymásra. Összeházasodtunk, született 2 bébink :) és úton van a 3.

Úgy érzem, h jól tettem, h megbocsájtottam. Mert a férjem botlása ellenére egy nagyon jó ember és nagyon szeretem Őt. És lehet, h ez egyeseknek furán fog hangzani, de úgy érzem, h nála jobbat keresve se találnék!

Én csak azt nem értem, h miért pontozgatnak mindenkit le? Főleg azokat, akik megbocsájtanának, vagy megbocsájtottak??

Nem mindenkinek egyéni véleménye, h mit tenne? Annyira kicsinyes ez a pontozgatás. De tudjátok mit? Ennyi erővel az sem tudhatja biztosan, h nem csalják meg, aki itt váltig állítja, h Ő is és a párja is milyen hűséges.

A kérdező férje bevallotta, de a férfiak 80% nem vallja be a félrelépést..

Tudjátok hány olyan 20-on, 30 éve látszólag tökéletes házasságban élő párnál derült ki az utóbbi időben (itt az ismeretségi körömben) hogy a férj csalta, vagy csalja a feleségét?? Mindenki hüledezett, mikor a tökéletesnek látszó férjről kiderült, hogy milyen nőkkel/nővel volt, vagy van hónapok óta tartó viszonya.

Persze a szegény feleség meg mindenkinek dicsérte az urát, meg ömlengett a házasságáról, h az milyen tökéletes.

Én csak azt mondom, h soha, senki nem tudhatja, h mikor csalja meg a párja.. Max, ha bevallja. Ahhoz pedig nagy bátorság kell!

Régóta vagyunk együtt, ez az idő alatt egyszer sem csalt meg.

Ezzel a mondatoddal nem értek egyet, hiszen a csók is megcsalás.

Én nem tudnám megbocsátani. Nem hiszek abban, hogy "aki 1x megteszi, többször is megfogja", és még akár azt is elhiszem, hogy részeg volt és a nő kezdeményezett. Lehet, hogy nem jelentett neki semmit. Az is lehet, hogy a kapcsolatotok nem volt a topon. DE! Ezt szerény véleményem szerint nem megcsalással kell "megoldani". Ilyenkor még inkább össze kell tartani, nem félremenni.

Persze nálatok más a helyzet, hiszen házasok vagytok, gyereketek is van. A legjobban ő sínylené meg a válást, és későb lehet, hogy nem is értené, hogy neki "csak egy apró" botlásért nincs apukája, míg mások akkor is együtt vannak, ha a férj iszákos és erőszakos. (vagy akár a feleség).

Mi ezt a férjemmel még az esküvő előtt tisztáztuk, hogy mindent megbeszélünk. Így pl. veszekszünk azon, hogy ki vezessen hazafelé, de ha valami zavarja a kapcsolatunkban, vagy akár a munkahelyén, vagy egyéb, akkor meg tudjuk beszélni, normálisan. Én sem akadok ki, mint ahogy a férfiak szerint minden nő tenné, ha a férje mondjuk azt mondja, hogy kövér, a férjem sem akad ki, ha pl. azt mondom, hogy ma nincs kedvem szeretkezni. Így tehát nem tudnám megbocsátani neki.

De ez a te döntésed, nem hiszem, hogy egy ilyenért el kéne tőle válni, főleg ha megbánta, de az sem baj, ha 5 percig nem lát, és már telefonál, hogy merre vagytok.

Érdekes beszélgetés ez. Én férfiként hallok sokmindent, mikor dicsekednek vele sörözés közben a haverok, ismerősök. Vannak olyan nők, akik biztos nem gondolnák a férjükről, hogy azok félrelépnek. Van egy olyan ismerősöm, aki többször megcsalta már a feleségét, ugyan azzal a nővel. Persze a fickó a felesége jelenlétében mélységesen megveti azokat az embereket, akik hűtlenek.

Vannak undorító dolgok az életben. Férfiként azt mondom, hogy tényleg ritka, mikor bevallja az ember a félrelépést. Szerintem bocsáss meg a férjednek most az egyszer. Biztosan szeret, csak ezt a nők többsége nem fogja fel ésszel. A nők egy csókot a világ legszentebb dolgának tartják, míg a férfiak nem éppen. Persze, félrelépés szerintem is, és nagyon gáz, ha valaki megteszi, de nyugodtan el szabad hinni, hogy tényleg nem jelentett neki semmit! Max annyit, h jól megbántott vele téged, és biztos szétmarja őt belülről a bűntudat és a fájdalom. A fájdalom, amiért fájdalmat okozott annak, akit a világon legjobban szeret.

(ui.: én is félreléptem egyszer, megcsókoltam a kolléganőmet, nem voltam részeg, tudatában voltam annak, amit teszek. Nem tudom miért tettem, több tényező is közrejátszott. Épp veszekedősebb időszakunk volt a feleségemmel, a kolléganőm elmondása szerint pedig pont egy olyan férfit szeretett volna, mint én. Nem tudom hogy történt, megtörtént, és szörnyen megbántam. Azelőtt sem, és azóta sem csaltam meg a feleségem. Bevallottam neki és ő nehezen, de megbocsájtott. Nagyon féltem, hogy elveszítem őt! Nagyon fájt, amit tettem, és hogy látom azt a nőt szenvedni, akiért bármit megtennék.

"Nem hiszek abban, hogy "aki 1x megteszi, többször is megfogja", és még akár azt is elhiszem, hogy részeg volt és a nő kezdeményezett. Lehet, hogy nem jelentett neki semmit. Az is lehet, hogy a kapcsolatotok nem volt a topon. DE! Ezt szerény véleményem szerint nem megcsalással kell "megoldani". Ilyenkor még inkább össze kell tartani, nem félremenni. "

Igen, sajnos a tündérmesékben.. A való életben pedig legtöbbször megcsalják egymást. Ez akár tetszik, akár nem, de az elkeserítő valóság!