Hozzámenjek ha tudom, hogy nem illünk össze?

Hát szerintem ez a kérdés már el van döntve, csak megerősítést akarsz...

"egy ideje nem érzem maximálisan úgy, hogy tutira őt akarom.."

Amúgy meg ne idegenektől várd azt, hogy mit csinálj, te éled az életed, nem mi helyetted.

Ne menj hozzá, sodródsz az árral már most! Mi lesz így később?

Ahhoz a férfihoz kell/lehet hozzá menni, akivel kapcsolatban nem tépelődsz ilyenekről, mert " zsigerből jön az.... igen.... a házasságra."

1. vagy beijedtél a házasságtól

2. nem szereted

Mi a férjemmel különbözőek vagyunk, de a jövőképünk és az értékrendünk azonos (ezek nagyon fontosak). Házasodni úgy kell, hogy tudd számíthatsz rá, megbzhatsz benne, melletted lesz jóban-rosszban. De ha már most kkételkedsz....?

Én vizuális típus vagyok,de ez az alacsonyan testesen gebe férfi feladta nekem a leckét:)

Viccet félretéve,ha neked nem jön be a külseje,akkor ne szülj neki gyereket,mert könnyen lehet,hogy rá fog jobban hasonlítani.Már eddig is fölöslegesen raboltátok egymás idejét,ha ilyeneken gondolkozol.

hát tudod, ha nem éltem volna ugyanazt át, mint te, akkor én is azt mondanám, hogy ne menj hozzá.

Engem a 4. évfordulónkon, tavaly kért meg a barátom. Hát nem mondom, évek óta arra vágytam, mégis elbizonytalanodtam utána. Ő 193 centi, én 145, ő 75 kg én 85. Szép kis páros mi? Gondolkodtam rajta, hogy én őt szeretem, vagy csak azt, hogy valaki elvesz? Aztán elkezdtem gondolkodni. Mi változott? miért nem vagyok már annyira szerelmes. A mindennapok monotonitása, a 4 év együttélés, a megszokás és az újdonság hiánya? igen. Az az ember még mindig ott van benne, akibe beleszerettem, nem változott semmit, csak újra fel kell fedeznem :)

Nem mersz vele beszélni erről? Én elmondtam neki őszintén. Hogy már nem vagyok szerelmes, de szeretem őt, nem szeretném elhagyni, ne ijedjen meg, de kikértem a véleményét, hogy ő mit gondol erről, mert nem szeretném őt sem nehéz helyzetbe hozni, és nem tudom, jó ötlet-e a házasság, nem érzem magam késznek rá. Átbeszéltük, elmondta, hogy ő szeret, nincs mitől félni, jó feleség leszek. :)

41 napja volt az esküvőnk, boldog vagyok nagyon :)

Én azt tanácsolom, hogy gondold végig, hogy miért szerettél bele, ha nincsen komolyabb problémátok, miért hagynád ott? csak mert már nincs meg a kezdeti lángolás? nagyon ritka, hogy évek múlva még megvan valakinél a kezdeti hév :)

abban is van valami, amit a többiek írnak, valahogy a kettő között a közép utat kéne megtalálni :)

Gondold végig, mi lenne ha. Nálam ez segített.

Milyen életem lenne, ha hozzámennék? Mit csinálnánk, hogyan élnénk, hogy nevelnénk a gyerekeinket?

És mi lenne, ha inkább elhagynám és ismét a saját lábamra állnék? Mit csinálnék, hogyan élnék, kivel jönnék össze?

Én már ekkor éreztem, hogy atya világ, a második verzió végiggondolásakor olyan béke, nyugalom és boldogság árasztott el, amit talán egy anya érezhet, amikor először meglátja az újszülött gyermekét. Egy új élet, a boldogság lehetősége.

Ennél a pontnál én még gyáva voltam, nem mertem lépni. Az i-re a pontot egy új udvarló tette fel. Korábban is akadtak udvarlóim, és mindig finoman elküldtem őket. De most - most egyszerűen képtelen voltam erre. És ekkor lettem teljesen biztos abban, hogy ennek a kapcsolatnak valóban vége. Ha okosabb vagyok, hónapokat nyerhettem volna, ha hiszek az első gondolatomnak. Ezért ajánlom neked is ezt. Gondold végig, képzeld el, hasonlítsd össze. Érezni fogod, mi a helyes döntés.