Féltékeny vagyok, de mit tegyek ellene?

A völegényemmel több,mint 1 éve ismerkedtem meg,és az eljegyzésünk februárban volt!Neki már volt elöttem kapcsolata nekem pedig nem!Ö az elsö az életemben!23 éves vagyok,és már akartak udvarolni többen is házasság céljából,de nem engedtem korábban.

Számára én vagyok az elsö,akinek ö szólt,hogy udvarolni szeretne,és elöttem mindig a lányok kezdeményeztek,nem ö!A barátai is elismerték,hogy még sosem látták ilyennek!most látják csak igazán szerelmesnek!bár mindig elmondja,hogy szeret,és ki is mutatja!nem hozza szóba a régi személyeket,mégis olykor annyira féltékeny

vagyok rájuk,bár mindenki azt mondja nincs rá okom!még olyan személyek is ezt mondják akiknek nem igazán szimpatikus,de jól ismerik!volt mikor mondtam neki 1-1 veszekedés után,hogy vége,de mindig sirt,és azt mondja,hogy próbáljak meg bízni benne,mert nagyon szeret és nem akar elveszíteni!Apukám miatt sokat kell szenvednünk,mert ö szinte utálja a völegényem csak azért mert nem csinálta úgy az udvarlást ahogy ö szerette volna!a sértései odáig vezetett,hogy idegösszeomlásom volt!kétszer ezzel vittek

korházba!mindig ott volt a völegényem mellettem,fogta a kezem,és csak sírt,és mondta,hogy nyugodjak meg nagyon szeret és mellettem van és mellettem ís marad!nekünk egymásnak kell megfeleljünk nem apunak,csak apu ezt nen érti meg!és ez megy bő 1 éve!völegényemet nagyon bántják,amiket apu mond róla,de mindig azt mondja,bármit elszenved énértem,csak maradjak mellette,mert feleségül akar venni!apunak mégis mindig próbál a kedvében járni,annak ellenére,hogy sértegeti!sosem beszél apuról negativan!tiszteli öt!a régi mondjuk ugy barátnöi,csak kihasználták minden téren!fizikailag,érzelmileg,anyagilag egyaránt,de egyikük sem szerette igazán,és ö is megmondta nekik,hogy nem akarja elvenni egyiket sem!én vagyok az elsö neki,akinek szólt és akit el is akar venni feleségül!tudja,és érzi,hogy mindíg mellette vagyok,és öszintén szereĺmes vagyok belé,önmagáért és nem a pénzéért!amig volt több pénze addig a régi lányok idézöjelbe mellette voltak,de ahogy lesérült a gerincével és nem kaptam meg mindent,otthagyták a betegségben a bajban!nagyon értékel mindig azt mondja,mert én már most többet adtam neki minden téren mint egész életében amit kapott!én a házimunkákat mind elvégzem mert engem így neveltek mások viszont semmi ilyet nem tettek,mert nem tudtak se fözni se semmit!nem magamat dicsérem,csak ezeket tudom! bántja,hogy féltékenykedek bár valóban nincs rá okom,és borzasztóan szeretem!nem akarom öt elvesziteni,soha!bár sokan mondják,hogy a túlzott féltékenység miatt akár el is veszithetem!tudtok erre valamit reagálni?!