Jól gondolom vagy rosszul?

A házasságban nem született gyerek, nem is tartott sokáig.

Az ex feleségről tudni kell, hogy éjszakai táncoslány, és nem veti meg a nyílt utcán történő meztelenkedést sem, készült róla jó pár aktfotó is. (mondhatni, hogy a testéből él)

Azt viszont nem értem, hogy ha egy könnyűvérű nőt pár hónap után feleségül vett akkor, azt a nőt miért nem veszi el akivel már évek óta együtt van ráadásul gyerek is van.

Oké, hogy erősebb kapocs a gyerek, de egy család mégis csak a házasságtól válik igazi családdá. Ha nem akarja elvenni, akkor legalább a bejegyzett élettársi viszonyt akarná, de mikor a lány mondta neki a baba születése előtt akkor meg se hallotta.

Gondolom aki olvasta az rájött, hogy én vagyok ez a nő.

Már az is megfordult a fejemben többször is, hogy csak azért kellettem neki, mert gyereket akart, ő volt jobban ráállva a gyerektémára.

Én nem mondom azt, hogy nem szeret, de nem úgy mint azt a másikat, akit hipp-hopp gyorsan elvett. Meg megalázónak érzem, hogy egy testéből élő nőt feleségül vett, engem egy átlagos családanyát meg nem akar.

Kikényszeríteni meg nem fogom, mert neki kell éreznie mit akar, ha meg leülnék vele ezt megbeszélni, hogy nekem ez fontos lenne akkor az megint csak kikényszerítés.

Sok pénzbe nem kerülne, mert mivel gyerek is van így már nem bohóckodnék fehér ruhában nagy fős társasággal, csak két tanú és nagyszülők munkaidőben bemennék aláírni utána pedig elmennék fagyizni vagy sütizni, nekem kb. ennyi lenne a nagy esküvőm, nem vágyom nagyra csak azt szeretném, hogy férj és feleség legyünk.

Igen ezt már mondta jó párszor, hogy sokat csalódott és ezért bennem sem bízik. De ennyi erővel akkor én nekem se kéne benne bízni, hisz engem is ért elég csalódás.

Mostanában tört rám ez az érzés, hogy őt jobban szerette, eddig nem foglalkoztam vele, lehet, hogy csak rossz passzban vagyok és azért, majd elmúlik és megint nem fogok vele foglalkozni, meg ha vissza megyek dolgozni akkor időm se lesz ilyenekre gondolni.

Köszönöm a válaszokat