Én nem értem a nőket! Sokszor rajtunk múlik sok minden, nem? Rosszul gondolom?

Amiről te írsz, az nekem sem szimpatikus. Ha egy nő úgy viselkedik, de valahol a középút lehet a jó meglátásom szerint.

Plakátok, reklámok, igen, mind ezt a nézetet verik a nők/ ffiak fejébe......elég gáz dolog, úgyhogy teljesen megértem amit írsz!

Arra rámenni direkt, hogy megbámuljanak, meg hogy ez legyen a legfontosabb tényleg nem szimpatikus hozzáállás.

De az is igaz, hogy az elismerő pillantások a legtöbb nőnek jólesnek. De sokszor még a férjeknek is. A férjem találkozott egy régi ismerőssel, aki engem még nem ismert. A párom megmutatta neki a telefonját, aminek a kijelzőjén rólam van egy kép. Aztán büszkén mesélte nekem, hogy a haver rögtön nem is a telefont nézte, hanem azzal kezdte, hogy: Hű, de jó csaj, ki ez? Ő meg büszkélkedett, hogy a felesége vagyok.

Úgyhogy szerintem nem rossz az, ha az ember odafigyel a külsejére és megpróbál valamennyire csinos maradni. Csak az a baj, ha ezt mindennél fontosabbnak gondolja és átesik a ló túloldalára.

Én értem azt a nőt.

A nőknek sokat dob a párkapcsolatán, önbizalmán, ha szépnek érezhetik magukat! Egy nőnek az is megerősítő jelzés, ha érzi, hogy még mindig tetszik a férfiaknak!

Ezzel nem ront a házasságán, hanem javít, mert az önbizalom jobbá teszi a kapcsolatot, míg egy frusztrált elcsúnyult önbizalomhiányos nő megmérgezi emiatt magát és a kapcsolatát.

Nyilván nem szó szerint gondolta, hogy a 6 éves kisfiúk is nézzék őt meg. Ez csak egy szófordulat.

És én megértem, miért gondolja így.

A szülés után maradt rajtam egy pici felesleg. Nem sok (4 kg), de nekem épp elég volt ahhoz, hogy förtelmesen érezzem magam a bőrömben. Persze azért csinosan öltözködtem, mint a szülés előtt is. Aztán egyre többen dicsértek meg, nem csak férfiak, nők is (ami elég nagy szó), hogy milyen csinos vagyok, meg milyen jól nézek ki. Nekem ezek a megjegyzések, és az elismerő pillantások akkora önbizalom löketet adtak, hogy egyből el is kezdtem tornázni, hogy még csinosabb legyek. Most annyi a súlyom, mint a terhességem előtt. És igen, szeretem, ha megnéznek a férfiak az utcán. Jól esik.

A férjem pedig megnéz más nőket is, hiszen nem vak, ezért van a szeme. Nem akkor, amikor együtt vagyunk, mert természetesen az bunkóság lenne. De nem csak a szép nőket nézi meg, hanem a csúnyákat is. És nem azért néz meg más nőt egy férfi, hogy hozzá hasonlítsa a feleségét! Ez csak a nők agyában van. A férfiaknál ez ösztönös, de -jó esetben- a férjednek akkor is te vagy a legszebb, a legokosabb, a legcsinosabb.

Szerintem ha egy pár régóta van együtt, sok mindenen túl vannak együtt, ugye az udvarlás meg megszűnik, és jól esik az embernek ha az ellenkező nem megnézi még az utcán.

Persze nem azt mondom hogy ki kell tennie a nőnek mindenét, de az igenis jólesik az embernek ha érzi hogy tetszik valakinek.

A szülés utáni alakról meg annyit, hogy aki attól fél hogy nem lesz "csini" szülés után az totál dilis..

Egy anya is lehet csinos, nemcsak az aki még nem szült.

Hát elég érdekes hozzáállás.

Nekem mondjuk a férjem meg a gyerekem mellett az utcán baromira nem az a fontos, hogy megbámuljanak,nem is ez tesz boldoggá.

Az a véleményem, hogy az már régen rossz, ha valaki vadidegenek megnyilvánulásaiból akarja felépíteni az önbizalmát.

A második gyerekemet várom, akkorának érzem magam, mint egy bálna, a férjem mégis vonzónak talál, ha rajta múlna, naponta összebújnánk. Engem néha zavar, amit a tükörben látok, aztán megölel a kisfiam, és akkor meg annyira másodlagosnak érzem a külsőmet. Nekik én vagyok a legszebb. Kell ennél több?