Mi a véleményetek arról, hogy a férfiak nagy többsége manapság még a házasság gondolatátó is irtózik?

Én nő vagyok, amiért nem szeretnék házasodni: a szüleim elváltak. Addig nagyon szar volt, utána "csak" szar. A válási pricedúra alatt minket gyerekeket is meghallgattak, a tanárainkat is.... szörnyű volt, nem egyszer volt miatta rémálmom.

Hiszek benne, hogy van olyan szerelem és kapcsolat ami egész életre szól. De ha nekem nem lesz olyan szerencsém, hogy megtalálom a másik felemet akkor ne kelljen mindenfelé rohangálni évekig hogy lezárjuk a kapcsolatunkat.

Fiatal vagyok, de határozott elképzelésem volt arról, hogy szeretnék feleséget, családot.

Ma már egyre jobban taszít az egésznek a gondolata is, mert az emberek képmutatóak, hamis elvárásoknak élnek és a nehézségek közepette egyszerübb továbbállni, mint kitartani.

Értelem szerüen nem akarom magam kitenni felesleges rizikónak, mert voltam már eleget padlón.

Majd, ha stabilan állok anyagilag, kellö egzisztenciám lesz, akkor újra elgondokodom a dolgon.

jaaaj, 10es, egyem a kis szívedet! én vagyok az a vénlány :) az első oldalról :)

háát, képzeld, már 2 kérőm is volt, az egyikkel már 4 éve együtt élek, és még így sem szeretnék férjhez menni.

ha papír nélkül is boldog vagyok vele, akkor minek? :D

teljesen felesleges. megvan mindenünk, nem kell lakáshitel (mert ismerek olyat, aki emiatt házasodott... no comment), nem szól meg egyik rokon sem, mert teszek a véleményükre.

elmondtam a véleményem, erre én lettem a savanyú vénlány. köszi, jót nevettem :DDD

tapasztalataim szerint a savanyú vénlányok álmodoznak habosbabos esküvőről, 200 fős vendégseregről meg csokiszökőkútról.

Sok ferfi a hazassag gondolatatol ugyanugy irtozik mint a gyerek gondolatatol.

Ha nem elvi kerdes all mogotte, akkor nincs jelentosege, mert egyszer megis megtortenhet, hogy valami fontos lesz annyira, hogy ugy dontenek, vallaljak mindezt a korabbi rossz erzeseik dacara. Utana pedig mar nem fog szamitani, hogy volt ido, amikor meg ra gondolva is rosszul lettek. Ha pedig elvi kerdesbol nem akarnak hazasodni, megint nincs jelentosege, mert nem fognak.

Nő vagyok, de elég sok férfit kérdeztem meg erről én is baráti körből.

A legfőbb érvek a házasság ellen azok voltak, hogy ha megromlik, nem olyan egyszerű különmenni, mint egy élettársi viszonyból, egy együttélésből. Az asszony viszi a pénzt, még akkor is, ha ő alig adott bele a közösbe.

Hiszti az egész. Nekem volt szerencsém úgy elválni, hogy normálisan meg tudtuk beszélni, megegyeztünk (nem fele-fele volt az arány, és nem is én vittem a többet - neki nagyobb szüksége volt rá, akkor minek vegyem el tőle?), de az emberek jelentős része nem tudja ezt így higgadtan kezelni. Mindig meg kell mutatni, ki az erősebb... Hányingerem van ettől. És ezek után nem csodálom, hogy a pasik nem akarnak házasodni.

"Az egy dolog, hogy az ember megöregszik élete során. Azonban az öregedés, a felnőtté válás nem vonja maga után a szellemi érettséget is. A házassághoz, pedig az is kell."

Igaza van.

Két FELNŐTT ember képes egymással élni, egymás fejével gondolkodni, és probléma esetén nem válással fenyegetőzik, vagy félredug. A házasság kompromisszumokat is tartalmaz. Elvégre a munkahelyeden sem fejeled meg kapásból a főnököt, ha nem értesz vele egyet, vagy a szórakozóhelyen a biztonságis fickót, ha megkér, hogy mutasd meg a pecsétedet/szalagodat.