Hogy lehet vigasztalni egy menyasszonyt akinek meghalt a vőlegénye?

nekem pont az tett jót hogy egy időre egyedül hagytak. 1 hónap után én kezdtem el keresni a barátaimat. amikor nagyon magam alatt voltam, elmondtam, de igyekeztem másra gondolni.

A felvidítós-téma szerintem is borzalmas. Nekem a munkahelyemre volt kínszenvedés bemenni, a locsogó-fecsegő, vihorászó kollégák kiélezetten zavartak jobban, mint egyébként. nem értették meg hogy nekem nincs kedvem a felszínes szövegeléshez, pletykákhoz, szépen lassan eltávolodtam tőlük, kirekesztődtem.

most más munkahelyem van

igazából tényleg az idő segít. bár sosem múlik el, mégis könnyebb lesz

úristen, mélységesen sajnálom a barátnődet! ennél rosszabb, persze a szülők és a saját gyermek elvesztése mellett nincs szörnyűbb :(

te ismered őt h mire vágyik, magányra vagy a jelenlétedre. először hagyd, had sírja ki maát, had gyászoljon. úgyis meg fog nyílni, és elmondja mit érez. adj időt neki.

Bár egy szakítás sosem egyenlő egy hasonló halálesettel, de 7 hónapja én is eyik pillanatról a másikra veszítettem el a szerelmemet. Amikro én még a legszerelmesebb voltam 1 év után is, neki már elmúltak az érzései és telefonon mondta el hogy többé ne találkozzunk, hagyjuk abba. Ő is a vőlegényem volt.

A többiek is hasnló tanácsokkal láttak el. Én általában mindig csak ebszéltem és beszéltem. Vártam haza hugomat, anyukámat, de ismerősöknek ha elmondtam mi történt (nem őt szapulva, hanem objektíven) és sokat segített. Én a szobámba nem tudtam sokáig bejönni (csak épp a ruháimért), mert itt voltunk olyan boldogok.

Valóban csak az idő segíthet és ha van aki addig is meghallgat. Akkor nem tudtam volna elhinni, de beszéltem egy sorstársammal aki valamivel előbb élte át ugyanezt, hogy máglátod, egyszer csak úgy ébredsz fel, hogy már nem fáj, nem hasab belé a szíved, ha rágondolsz.

Azt hiszem nálam mál elérkezett ez, de még mindig vannak időszakok, amikor rosszabb. Születésnapokon, évfordulókon, stb.

24N

Nézz meg vele egy romantikus, szerelmes vígjátékot, hátha attól jobb kedve lesz!

Sok sikert! :)

Meg ne fogadd a sok baromságot...

A lényeg az, hogy NEM kell vígasztalni. Úgyis tudja mindenki, hogy nincs sok vígasz ilyenkor. Sem igazán okosat nem lehet mondani, sem olyat, amitől a helyzet javulna. Be kell vonni társasági tevékenységekbe, annál jobb, minél hasznosabb. Közösségi munkákba, bármi ilyesmibe. Nem kell sem elterelni a figyelmét a dologról, pláne nem a vőlegényről beszélni. Majd beszél, ha ő akar, de akkor sem szabad sokat. Az élet megy tovább, mindenkinek úgy is kell viselkednie, ahogy eddig, csak többet kell foglalkozni az illetővel, de úgy, ahogy egyébként is foglalkoznátok vele. Nem kell sem vidámkodni, sem szomorkodni többet a másikkal. Meg erőltetni sem szabad semmit. A környezetnek nem az a dolga, hogy a gyászt erősítse, vagy megszűntesse, hanem hogy megalapozza "az élet megy tovább"-ot a gyászolónak, amiben lehetnek új tevékenységek, új életmód, új hely, bármi, de a halott már nem lesz benne. Egy idő után szóban sem. Ez a végső és egyben kívánatos állapot is.

Akkor a saját szomorú tapasztalat tapasztalat:

2 hónappal az esküvő előtt veszítettem el a vőlegényem, autóbalesetben halt meg. Változó, hogy kinek mi segít. Mivel a kérdés óta eltelt némi idő, már bizonyára nem olyan friss a gyász.

Én annak idején azt kértem, hogy kicsit hagyjanak magamra. Ne kérdezgessék naponta, hogy vagyok (mégis hogy lennék?...), ne akarjanak megnevettetni, feldobni. Hadd gyászoljak, hadd sírjak, nézegessek régi fotókat. Ha nem akar egyedül lenni, akkor úgyis jelentkezni fog, bár ilyenkor inkább az édesanyját, testvérét igényli az ember. Pár hét után azért nyugodtan lehet érdeklődni. Sétáljatok, menjetek strandra, másszatok hegyet, nézzetek tévét, ami neki jólesik.

Egy dolgot ne erőltess: ne vidd randihelyekre. Koktélozni, táncolni, bulizni valőszínűleg jó ideig nem lesz kedve, pasizni pláne nem. Ő még nem "szingli", még ha technikai értelemben az is. Ahhoz sok idő kell, lehet, hogy évek.

Van, aki akar beszélgetni a történtekről, van, aki nem. Ezt rá kell bízni. Én pszichológushoz is jártam, sok mindent csak vele tudtam megbeszélni. Ez nagyon szubjektív. Van, akinek csak az kell, hogy egy szeretett emberrel kimozdulhasson, de nem akarja boncolgatni a történteket. Bízd rá, tudni fogja, hogy könnyebb neki.

Egy dologra figyeljetek oda: a depresszió nehogy elhatalmasodjon rajta. Figyeljetek az esetleges tünetekre!

25-osnek

Szerinted pont olyan filmre van szulsége, ahol mindenki szerelmes, minden happy end és minden mulatságos. Szerintem ez a legrosszabb otlet.

"Szerinted pont olyan filmre van szulsége, ahol mindenki szerelmes, minden happy end és minden mulatságos."

Igen, mert őt is megmosolyogtatná.

Ha a barátnőd nem lenne önző akkor túl lenne már a gyászon!

Nézzen körül a világban, hogy mennyi boldog pár van!