Már nem vagyok biztos a dolgomban?

Általánosságban beszélve egy adott ember hibái két részre oszthatóak:

- jellembeli/személyiségből fakadó

- szokás.

A második jelenti a szanaszét hagyott bögrét, nyilvános büfizést, ablak nyitva felejtését vihar előtt, stb. Ezeken valóban lehet a másik kedvéért változtatni, mert ahogy a rossz szokást fel tudja venni az ember, úgy jóra is le tudja cserélni.

Viszont temperamentummal, személyiséggel összefüggő dolgot nem lehet "légyszi a kedvemért" alapon megváltoztatni. Ezeket mérlegelni kell, hogy elfogadhatóak-e. Ha nem, akkor csodában kár reménykedni, ezek változni nem igazán fognak. Illetve én még a függőségeket is ide sorolnám, hiába mondják pl. a dohányzást "rossz szokásnak". Dohányzom, nem szokás kérdése :)

Esküvő előtt engem egy dolog idegesített a férjemben: a borotvámat mindig arrébb pakolta és "arccal lefelé" tette le. Mivel intim részekhez használom, egy idő után világosság vált, hogy fertőzést is felviszek így bizonyos helyekre. Ez részéről egy rossz szokás volt, a "kedvemért" odafigyelt rá és nem nyúlt hozzá. Ha erőszakos lett volna, akkor exem lenne és nem a férjem.

Pedig számíthatsz rá,hogy x idő elteltével Veled is ugyanígy fog viselkedni konfliktushelyzetekben.Az én exem is végtelenül kedves és odaadó volt-eleinte...Aztán kibújt a szög a zsákból.Megfigyeltem,hogy a legkisebb konfliktushelyzetben mérhetetlen agresszió és düh halmozódik fel Benne,és vulkánszerűen kitör belőle,egyik percről a másikra.Azt is megfigyeltem,hogy az érzéseit elfojtja,és a külvilág felé csendes,nyugodt,de mikor kettesben vagyunk,kifordul magából.Ha nem egyezik a véleményünk,ha kritika éri részemről,akkor üvölt,tárgyakat tör össze,a falat ököllel üti,stb.Rögtön felháborodik,ezer a vérnyomása,ha bárki megkéri,hogy ezt vagy azt másképpen csinálja.

Mondanom sem kell sem kell,nem véletlenül az exem.Idegileg labilis,szinte olyan,mint egy kettős személyiség.Nekem erre valahogy nem volt szükségem.

Én ezt nem tudnám elviselni. A párom legyen EMBERSÉGES másokkal és ne utálja a fél világ mert paraszt...

Az ELSŐ válaszadó minden szavával tökéletesen egyetértek.

Hát nehéz ez...Nekem volt egy párom, aki ha robbant, akkor nem kicsit robbant, ugyanakkor mások előtt mindig felvállalt. Nem nagyon kellett megvédenie, de azt gondolom, 100 emberrel szemben is megvédett volna. Csakhogy 2-szer robbant akkorát, hogy majdnem életveszélybe kerültem miatta. Egyszer az üveges ajtóra vágott akkorát, hogy kirepült az üveg és csak azért nem a pofámba, mert fél méterrel arrébb álltam. Ekkor meg is lökött. Máskor a mobilját csapkodta földhöz és üvöltött velem. Aztán a visszapillantót verte le vezetés közben - akkor is halálfélelmem volt.

Lecseréltem egy végtelenül nyugodt, higgadt pasira. 4 éve vagyunk együtt, és imádom, hogy soha egy percre sem kell attól tartanom, hogy a hátamban landol a konyhakés ha véletlen rátapintok egy gyenge pontjára. Tud ő is dühös lenni, de még soha egy percre sem voltam miatta veszélyben. Az a fajta ember, aki államvizsgára is úgy ment, hogy miért izgulna, nem akasztásra viszik.

Ugyanakkor egyik első csalódásom közt van, hogy amikor a szomszéd srácok nagyon csúnyán beszéltek az édesanyjával, akkor először nem csinált semmit, majd az erkélyről szólt ki nekik, biztos távolból, valami nagyon gyenge szöveget. Közben édesanyja az éjszaka kellős közepén kénytelen volt átmenni a srácokhoz, hogy ne üvöltessék a zenét és ne bőgessék a motort. Akkor úgy éreztem, ez férfidolog lett volna, és nem az édesanyjának kellett volna intézkedni.

Előző párom mindenkivel összerúgta a port a munkahelyén, mostani mindenkivel jól kijön.

Csakhogy amikor én kerültem összetűzésbe közös osztálytársainkkal, és nem voltam túl népszerű emiatt, ő akkoris csak hallgatott. És egy idő után megértettem, hogy ő konfliktuskerülő ember, aki mindenkivel jóban akar lenni, és ha 10-en vannak ellenem, akkor a 10 mellé áll, de legalábbis mellém biztosan nem áll.

Elég rossz érzés, de rájöttem, hogy ezt kaptam a végtelen nyugodtság mellé. Ez a 2 véglet, és az előző rettegések után nekem egy ilyen nyugodt emberre volt szükségem. Amúgy mindenben ilyen. Nincsenek túl nagy érzései, nem is volt soha lángolóan szerelmes szerintem nem csak belém, másba se. Míg előző párom szerelmes versekkel bombázott, stb...

Ha mérlegre kell tennem, akkor is a mostanit választanám, mert a konyhakés nem túl jó érzés lehet az ember hátában.

Persze jó lenne valaki a kettő között.