Unokatesómnak felhoztam egy tavalyi esküvőn történteket, mire csúnyán felcsattant? Mi a véleményetek?

Én is jobban érzem magam, ha a párom mellettem van, de szerintem ezzel mindenki így van. Ezzel ellentétben el sem tudtam volna képzelni magam így. Egy lakodalomban csomó olyan rokonnal találkozik az ember, akikkel a hétköznapokban nem biztos, hogy hetente. Meg, ahogy írod, kaja, pia, jó zene, én biztosan feltaláltam volna magam... És így hamarabb el is ment volna a párom nélkül töltött idő, mégis ugyanannyira örültem volna az érkezésének, és aztán bemutatnám a rokonak, akikkel már előtte beszélgettem, de őt még nem ismerik esetleg stb...

Szerintem ne foglalkozz vele, és ne vedd magadra az otromba beszólását!

Nem tudom milyen szoros köztetek a viszony, nekem van olyan unokatesóm akit évente egyszer látok és ha oda jönne egy lagzin ahol én alapból egyedül érzem magam mondjuk (mert nincs ott a párom) akkor lehet én is így viselkednék. Persze nem bunkón és nem flegmán, de lehet hogy a párom nélkül én is savanyú lennék. Én már voltam ilyen esküvőn, konkrétan csak a húgommal tudtam beszélgetni meg anyukámékkal mert annyira nem voltak közeliek a rokonok... akkor még nem volt párom akit várhattam volna de így is elég savanyú voltam mert egyedül éreztem magam.

Lehet hogy a te unokatesód is egyedül volt a párja nélkül, ezért volt ilyen.

Elég egyszerű vagy, ha ilyen régi dolgot felhánytorgatsz. Tipikus kötekedő természet, nem is csodálom, hogy nem kereste a társaságod!

Megértem őt, én sem szeretek a párom nélkül társaságban lenni. És igaza van, hogy nem érted meg. Nem mindenki ilyen egyébként a párja nélkül, csak akik alapból visszahúzódó természetűek, nem nagy társaságiak. Én ilyen vagyok, gondolom az unokatestvéred is.