A hazassagkotes mar csak a multe?

Nem a múlté, legalább is azoknak nem, akik hagyományos értékrenddel rendelkeznek.

Részemről én, soha nem fogom megérteni azokat, akik elutasítják a házasságot. De az Ő dolguk, szerencsére ettől én még nyugodtan férjhez mehetek. :)

23N (a leendő férjem 30F)

Nem feltétlenül a múlté.

Én is voltam így vele, mint sokan mások. Mindenhonnan azt hallani, hogy félrekufircolás, szenvedélybetegség, unalom, ellaposodás. Ezért kell a házasság?

Csak a sok 'előrelátó ember' belemegy kapcsolatokba, ahol ugyan nincs papír, gyerek viszont születik, mindemellett ott az anyagi függés is, szóval a papír csak egy dolog, ugyanúgy összekötötték az életüket, és ha úgy adódik, ugyanolyan nehéz lesz a különválás. (pontosan azért, mert sokan már az elején elszúrják: valamilyen módon hozzákötik magukat a nem megfelelő emberhez. Talán azért, mert meguntak várni a megfelelőre, vagy nem gondolják, hogy létezik - igaz, talán tényleg nem is létezik)

Házasodni senki nem akar, gyereket sokkal többen. Kérdem én, ha a házassághoz nem bízunk eléggé a párunkban (vagy magunkban!), akkor egy harmadik ember életét miért bízzuk a véletlenre?

Nos mint mondtam, én is így voltam vele. Nem az ellenkező nemet okoltam érte, mint sokan teszik (a férfiak disznók, a nők r.bancok), hanem beláttam, hogy iszonyú nehéz megtalálni azt az embert, akivel valóban összetartozunk, akivel elviseljük egymást, akivel közös jövőt tervezhetünk, akivel hasonlít az életstílusunk. Le is mondtam már róla, mikor megtaláltam. Nem 'igazi' meg 'nagy Ő'. Egyszerűen egy olyan férfi, amilyen nincs mégegy, és amilyet kiskoromtól elképzeltem magamnak. Ésszel és szívvel egyformán szeretem. Benne bízhatok, ahogy ő is bennem, a mi történetünk úgy lesz kerek, ha elvesz. (és ezt nem én adom a szájába, ő mondta, és egyet is értek vele.)

A kapcsolatokat nem a papír rontja el. Az elválás nem azért nehéz, mert ott a papír, hanem mert mögöttetek x év, esetleg gyerek, esetleg az egyik fél részéről még szeretet is akad... a másik fél meg megunta(a párját, a társas magányt, a másik rigolyáit).

Nyilván, a házasság azoknak való, akik komolyan is gondolják, kár hitegetni egymást az esküvővel, ha x év múlva más vizekre eveznének. Épp ezért nem gondolom, hogy baj, ha sokan nem köteleződnek el (de akkor gyerekkel se tegyék!), az sokkal nagyobb baj, hogy felelőtlenül is házasodnak.

u.i.: A régi házasságokkal meg olyan kár összehasonlítgatni a maiakat. Sokan akkor is váltak volna, és sokan most is együtt maradnak életük végéig. Nem csak a házasság intézménye volt más, az egész világ más volt: olyan volt, amibe a mai liberális felfogás nem fér bele. Az sem volt jobb vagy rosszabb semmivel. Egyetlen hasonlóság van a mai kor és a régi közt: akkor is, most is vannak nagyon jó és nagyon rossz házasságok. Csak a rossz példa valamiért mindig hangosabb. Az meg luxus, hogy a neten néhautánakeressünk olyan tippeknek, szakértői véleményeknek, amik talán előrelendíthetnének minket.

én szeretnék házasodni,de sajnos nincs rá pénz, tudom lehet két tanúval is, de én a rokonaimat és barátaimat szeretném ott látni

Addig nem érdekelt a házasság amíg meg nem született a lányunk, azóta sok olyan rossz megjegyzést kaptam, hogy nem vagyunk házasok, és amit soha nem hittem volna el ha más mondja, hogy a gyerekek igen is piszkálják egymást és ki is közösítik ha a szülők nincsenek összeházasodva.

Az én ismerőseim körében 1 embert kivéve mindenki szeretne házasodni, de a pénz ott is akadály.

12. vagyok

Persze, ilyen eseteket hallva, az embernek minden bizalma elszáll a házassággal kapcsolatban:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Én megértem azokat is, akik nem mernek belevágni. Azokat nem értem, akik minden egyéb módon összekötik az életüket valakivel, de a házasság az kolonc. A másik oldal pedig az, hogy megesküdünk egymásnak, majd pár év múlva eldobjuk valami újért. Ha valakinek olyan a hozzáállása, hogy azt gondolja, az érzelmeknek nem lehet parancsolni, nem értem, miért házasodik.

Az eljegyzés a házasság előszobája. Házassági szándék elsősorban. Ha ezt vesszük alapul egyszerre tragikus, és hatalmas szerencse, hogy ebben az esetben ez történt.

Arra akartam rávilágítani, hogy ilyen elvek mentén haladva tényleg felesleges házasodni. Technikai kérdés, vagy sem, a házasságnak azt kellene jelentenie, ami az eskü szövegében elhengzik, nem azt, amit ma sokan értenek alatta. Természetes, hogy ha ez egy házasságban történik, akkor annak válás a vége. A baj ott van, hogy ez meg is történik, holott szerintem elkerülhető lenne. Ha meg legalább az egyik fél szerint nem elkerülhető, akkor nincs értelme azzal hitegetni a másikat, hogy holtomiglan-holtodiglan.

Talán tényleg kevesebb a házasságkötés, de még mindig nem elég kevés ahhoz, hogy csak azok éljenek házasságban, akik alkalmasak is rá.

Lehet kevesebben akarnak manapság házasodni, de a környezetemben nem ezt látom.

25 vagyok, az ismerősi körömben már van több éve házas (velem egy korúak) is.

Van olyan is, aki nem akar házasodni, de ahogy haladtunk az évekkel egyre többen említik a házasság gondolatát. Főleg akinek van párjuk, de sajnos sokan "nem engedhetik meg maguknak". Tényleg nincsen értelme úgy összekötni az életüket, hogy nem tudnak együtt lakni. Még többen vannak, akiknek nincs komoly párjuk, de tudjuk, hogy nincs ellenükre a házasság, de ha nincs kivel?:P

Én pont azt látom, hogy az utóbbi 2 évben megnőtt a házasulási kedv a környezetemben, igaz ezt még tettek nem követték, de a kedv meglenne csak "anyegin elvtárs" és az élet másként gondolja.

(tavasszal én sem bánnám, de ehhez is két ember kell:P)

Én "nyga" esküvőt szeretnék, olyan 50 főset. Erre nincs pénzünk.

Bankban dolgoztam a szocpolos időkben, nagyon kiábrándító volt, hogy ha valaki nem házas az kijelentette, hogy "majd megoldjuk". És tényleg, 2-3 hónapon belül házasok voltak. Ha nincs szocpol, már 8-10 éve is kevesebb házasság lett volna. Csak és kizárólag a papír miatt házasodtak.