Meséljetek! Mi volt a legnagyobb balhé az esküvő szervezése alatt anyósékkal vagy szülőkkel?

Az, amikor megvolt este az esküvőnk, 5 fős, amelyből - jó okkal! - kihagytunk mindenkit, felhívtuk a nagybecsű családokat. Mindenki a magáért és közöltük a Hírt.

Soha ne legyen jobb napom! :)

Anyukámat szeretem, de megmondta, hogy kell lennie hajbizgentyűknek, fátyolnak, kesztyűnek, bolerónak.

Nagyanyám más tészta, ő csak a látszatra ad. Ő ezer és egy dologban belém kötött. Idegileg taccsra tett, folyton sírtam. Gyűlöltem az egészet.

Mi még nem házasodtunk össze, de augusztusban szerettünk volna. Igazából gyűjtögetünk rá már jó ideje, minden terv megvan, kaja-pia, vendégek, milyen torta lesz, milyen ruhám lesz, zene, stb. Csakhogy egyetemisták vagyunk, és a vőlegényem az ösztöndíját szerette volna félretenni erre, de a szülei azt mondták, hogy erre most nincs pénz, majd ha lesz, akkor összeházasodhatunk...

Ki mondta, hogy kikérjük a véleményüket?! Már a barátom anyukája azt is megmondta, h mikor lehet gyerekünk,meg hogy ő nem fog segíteni semmiben. Így hát egy forintot sem fogunk elfogadni, és a meghívót is csak akkor kapják meg, ha már MINDEN kész lesz. Mondjuk az esküvő előtt egy nappal, mert az apukája még képes lenne felhívni valakit, hogy megváltoztassa, ami nekik nem tetszik. Már előre hallom azt is, ahogy esznek a tortából, és közlik, hogy nem túl finom (mindig így szokták). Rossz így belegondolni...

Semmi balhé. Próbált is volna beleszólni az anyósom. Amúgyis hagyja, hogy csináljuk, ahogy akarjuk. Kis súrlódás abból volt, hogy náluk bazi nagy a család, szóval ha én meghívom a tesóim, a szüleim testvéreit és az unokatesóimat az mondjuk 15 ember, ha a párom hívja meg a tesóit, a szülei testvéreit és unokatesóit az mondjuk alaphangon 60-70 ember. Nah azt nem akartuk, úgyhogy szépen azokat hívtuk csak meg a párom családjából, akivel jó a kapcsolata vagy akikkel legalább az utóbbi 5 éveben egyszer találkoztunk.

Amúgy erős személyiség vagyok, meg sem próbáltak bármibe is beleszólni, hacsak nem kértem a véleményüket.

nekem apósom a neccesebb.

1: megkérte a párom megkérte a kezem. Elmondtuk, hogy mikor szeretnénk. Mivel 250 km-re lenne a lakhelyünktől, a párom szülőfalujában, ahol apósomék laknak, így megkértük őket, hogy adjanak telefonszámokat, hogy ki főzne, stb és akkor nem kellett volna éttermet választani. De nem, amikor pedig mentünk, hogy kifizessük az előleget, lecseszett, hogy nem vagyunk normálisak, miért nem ide, miért nem oda, miért nem ezt hívtuk. stb.

És akkor szóltam neki, hogy ácsi, azért már 7 hónappal előtte szóltunk, minden, amit intéztünk, 250 km-ről tettük, senki nem segített amikor kértük, akkor most ne kritizáljon.

2: sok pesit vendég lenne, én azt mondtam egy éve, vagy szállás, vagy busz. Apósom megint leugatott, hogy minek, aki vezet ne igyon, emelt hangerővel természetesen. Én szintén kissé emelt hangerővel közöltem, hogy nem hagyom, hogy aki levezet 250 km-t, az egy átbulizott éjszaka után még haza is vezessen, akkor sem, ha nem iszik. Nem igazán értette, amit mondtam neki.

3: A süti. Megmutattam,hogy milyen torta lesz. és a többi??? mondom milyen többi? hát nehogy már süti nélkül menjenek el a vendégek, meg különben is nem a menya tortát osztogatják, meg mit számolgatom a szeleteket??? Én meg mondtam, hogy de, a menya tortát osztogatják, lesz vagy 600 süti és 6 kg sós plusz, úgyhogy mondtam, hogy szerintem bőven elég lesz. Megint le lettem ugatva, de akkor sem rendeltem többet. Ez van. Megsértődött, és bement. Ígérete ellenére még semmit nem segített se anyagilag, se máshogy, úgyhogy ne szabja meg, hogy mennyit rendeljek, főleg, hogy úgy is ki lesz dobva. Ennyi.