Ha életetek álma volt az esküvő a szerelmetekkel, hogy tettétek túl magatokat azon, hogy ilyen soha nem lesz?

Nem vágytam soha nagy fehér habos-babos esküvőre és lagzira. Mindössze 36 fő, a család és a barátok. Egy szolid bokáig érő ruha, egy boldogító igen a hivatalba, majd a templomba és egy vacsora. Semmi éjszakai dorbézolás, semmi nagy felhajtás, nem kell nekem lovashintó (ami nálunk most nagyon megy), fodrász, sminkes, fotós nélküli, minden plusz kiadástól mentes kis esküvőt szerettem volna. De még ezt sem engedhetjük meg magunknak. Több éve tervezzük, a gyűrűk is meg vannak, csak a dobozban ülnek. De soha nem fogjuk tudni felhúzni. Én belemennék abba is "bemegyünk a hivatalba, papíraláírás és puszi", ahogy párom mondta, de ő ezt nem akarja, egy szintnél ő nem ad lentebb. De ez így nagyon rossz. Minden álmom az volt, hogy a felesége legyek és ez most így összetört.

Hogyan lehet túl tenni magam rajta?