Mi a véleményetek arról, hogy valaki házasságkötés után is megtartja a lánykori nevét?

Éppen ezen rágódtunk a barátommal,ill. Ő...

Kérdezte,ha összeházasodnánk,melyik kombinációt választanám,vagy csak simán felvenném-e az Ő nevét...

Nos,a válaszom az volt,hogy ezzel a névvel születtem és ezt is fogom viselni az egész életem során.Egyszerűen nem tudom és nem is akarom elképzelni magam más néven,mint ami...Besértődött és nem bír megérteni ,de most már megmutathatom Neki a kérdésed...:)

X.Y-né nem lennék semmi szín alatt, mert az olyan mintha csak egy toldalék lennék, nem önálló személy. Számomra így tűnik, de semmi bajom azzal, ha más így használja. Senkit nem szeretnék megbántani.

Az én keresztnevem a párom vezeték nevével nem hangzik jól, így megtartom a nevem. Őt abszolút nem zavarja, az Ő véleménye is az, hogy nekem kell a névvel élnem, így legyen úgy, ahogy nekem tetszik. Nem a névtől fog jól működni a kapcsolatunk.

Nekem nagyon ritka a családnevem (minden hasonló családnevűt személyesen ismerek is távolról, de rokonok), a férjemnek meg eléggé gyakori vezetékneve van.

A kötőjeles verzióban benne lettem volna, de azt meg ő nem akarta, úgyhogy maradt mindenki a saját nevén. Bár, ha az anyakönyvvezetőn múlik, akkor újragondolja a nevemet, mert három elgépelést javítottam ki benne :)

Miért ne?

Általában az orvosok és a jogászok szokták megtartani a nevüket (a dr miatt is), illetve kutatók, művészek, ha olyankor mennek férjhez, amikor már ismert a nevük.

Nyugodtan menj férjhez, ha akarsz; de az igaz, hogy ilyen mentalitással érdemes olyan férfit keresni, aki a mindenben egyenlő társat látja benned.

Én is megtartottam a saját nevemet, és habár soha nem akartam férjhez menni, amikor mégis sor került erre, akkor olyan férfit választottam, aki teljes mértékben egyenragú társam - ahogyan én az övé.